Szelíden megpihenve

Szelíden megpihenve

Avagy macska a könyveken.

Kicsit már lomha,
nem mai, puha,
selymes jószág,
odabújó fajta.

Reszkető fülekkel,
lapítva körültekintőn oson,
ugrik a pajta ablakba.
Mesés rejtek ez ha mondom.

Ódon tárgyak múlt idők,
emlék halmazában,
nos érdekfesztitő dolog,
s egér is lehet,
spekulál a cirmos.

Csak az ezüst bundám,
hogy ne legyen poros,
szunditok kicsit most,
mi is lehetne olyan fontos .

Gazdám ha meglátt itt,
majd megsimogat,
cirógató kezével,
talán meg is kínál tejecskével.

De mi nyomja vállam ennyire
e fonott kosárban?
Dosztojevszkij, Fehér éjszakák,
még a hideg is ráz tőle.

Ez a sok könyv még vár,
fakó lapokkal tétován,
ha szél is be fúj,
a csillagok is olvasnak,
alkalomadtán.

Fáradtan gömbölyödve,
szuszog az esti csendben,
az öreg harcos maccs,
és szelíden megpihen.

Csingervölgy, 2025.09.30