Csingervölgyi versek

Szelíden megpihenve

Avagy macska a könyveken.

Kicsit már lomha,
nem mai, puha,
selymes jószág,
odabújó fajta.

Reszkető fülekkel,
lapítva körültekintőn oson,
ugrik a pajta ablakba.
Mesés rejtek ez ha mondom.

Ódon tárgyak múlt idők,
emlék halmazában,
nos érdekfesztitő dolog,
s egér is lehet,
spekulál a cirmos.

Csak az ezüst bundám,
hogy ne legyen poros,
szunditok kicsit most,
mi is lehetne olyan fontos .

Gazdám ha meglátt itt,
majd megsimogat,
cirógató kezével,
talán meg is kínál tejecskével.

De mi nyomja vállam ennyire
e fonott kosárban?
Dosztojevszkij, Fehér éjszakák,
még a hideg is ráz tőle.

Ez a sok könyv még vár,
fakó lapokkal tétován,
ha szél is be fúj,
a csillagok is olvasnak,
alkalomadtán.

Fáradtan gömbölyödve,
szuszog az esti csendben,
az öreg harcos maccs,
és szelíden megpihen.

Csingervölgy, 2025.09.30

A végső állomás

Feszült csend tapad a tájra,
nem kószál madár sem,
elázott avaron csusszanok,
a fénylő reggeli ködben.

Emelkedő lélekkel baktatok,
fel az áldott dombra,
tagjaim fájdalomba foglalva,
az el szisszenő füst,
a kéményekből körém terül.

Kapaszkodom,
a rozsdás korlát,
markolja kezem,
mintha meg akarna tartani,
valamit belőlem.

A billegő lámpaburában,
el pislant a fény,
varjak kacarásznak,
a kandeláber tövén.

Lassan felérek,
nyirkos a hátam,
meg megállok,
harmatot lehelek.

Takaros a kis ház,
egyszerűn hívogató,
recsegve nyílik az ajtó,
örülök a tűz fényének.

Pattog a kandalóban,
a hasáb, izzón vakít,
viháncolva lobban,
fel a melegség.

Hálám közben omlik a kabát,
helyére teszem.
Leroggyanok terülve,
töltöm be a széket.

Frissítő dallam üdít.
felharsanó zsoltár,
mennyei szent ének,
emel és ölelve derít.

Szívemből felszakadó,
engedelmes alázatban
fohász van a dalban,
s, a válasz vigasztaló.

Isten velem van itt!

Csingervölgy, 2025.09.26

Fogadjátok Nőnap dallamára legújabb versem!

Lágy szeretettel

Lágy szeretettel fonódva,
borulj hitvesi karomba,
a törékeny fáradt testtel,
remegő ajkad dúdolva.

Csendes szelídséged fakaszt rügyet,
állhatatos szíved dobbanása,
a tavaszi szélben imát küld,
az angyalok hívó szavára.

Öregszem én már de látom,
hűséges bimbózó virágom,
vagy s tán múzsa, társ.
Türelmes egyedi Isteni alkotás.

Még ne engedj el, tarts szorosan,
érezhessek veled minden percet,
míg e világból Urunk felemeltet,
borulhassunk lábához boldogan.

Szemed tűz parázs, tisztított arany felhő,
ajkad édes drága méz, csókod fullánktalan darázs.
bőröd lágy szirom, könnyeidből veled iszom,
kacagj, vigadj szerelmes virágom.

Dalolj a Zsoltár dallamára,
ne vesszen mennyei reményed,
ne legyen kevesebb a Hit mivel beéred.
Isten örök hónában van már béred.

Ajka Csingervölgy 2025 03 06

Álarc és Nő

Függöny fel!

Zsibbadt Arcú a jövevény közeledik, s szaval.

Álarcot tartok fájdalmam elé,
hogy a Nő, kit szeretek,
ő mit sem sejtsen,
gyűjtött könnyeim nevelgetem,
szép sorban szelíden.

Bámulok szépségére,
s az Istentől kapott erények,
keszekusza halmazára,
miközben rám borulva nevet,
építgeti fel gyötrődő lelkemet.

Teremtés omló bája. csodája
puha párna, el nem fáradó,
testem ringató ágya,
míg hervadó vágyam,
el el guruló málna játéka,
végzetes, szájban olvadó.

Hirtelen változó,
évszakok, képek, tájak színek,
vajon a maszk minek?
Úgy is kél a nap. zsong újra,
az erdő is szuszog magától,
szívek is ölelkeznek bújva.

Patakba mártót kézzel,
integetve kuncog felém,
ne jajongjak mártír dalt,
kaparva falt én a hős.
asszonyom tudja csalhatatlan,
csupán fogászaton voltam,
nem oly nagy a tragédia!

Nőm előtt az eldobott álarc,
szánkázó porcelán cserép,
melyért hajol, míg perzselődik szívem, egy feltűrt ujjú ingben
a vasaló deszkán.
Ragasztja szerelmünk Isteni pecsét!

Függöny le!

Ajka Csingervölgy 2025.03.04

Ajtó előtt

Alvó fények, képek, arcok,
csendben lapulnak fakulnak.
Istentelen múltamból akarnak,
törni elő, mint seb fakadnak.

Becsukott albummá porlasztom,
vágyaim mely hajdani,
remegve szét mállik.
Új élet kezdetét érzem foganni.

A szelek sem űznek már,
lágyra csillapult támogatók.
Kegyelem felhői siklanak,
izzó szivárvány gyümölcsébe haraphatok.

Nem ér Ő vele semmi fel,
bűnvalló szívem rejtekét,
szerető gondviseléssel tárja,
Szent Szellemmel töltve zárja.

Hálát remegő cserepes ajkam,
Dicsérd hatalmát szüntelen,
hisz drága vérét adta értem.

Vette terhem, az ki bűntelen.

Egy zokogó senkiért törődve hajol,

számba vesz, szelíden terelget,

Most itt a templom dombon,

testvérek közt, ajtó előtt is karol

Mint lehelet érződik a mennyei szeretet.

Ajka Csingervölgy, 2025. 02. 25