Csingervölgyi versek

Fogadjátok Nőnap dallamára legújabb versem!

Lágy szeretettel

Lágy szeretettel fonódva,
borulj hitvesi karomba,
a törékeny fáradt testtel,
remegő ajkad dúdolva.

Csendes szelídséged fakaszt rügyet,
állhatatos szíved dobbanása,
a tavaszi szélben imát küld,
az angyalok hívó szavára.

Öregszem én már de látom,
hűséges bimbózó virágom,
vagy s tán múzsa, társ.
Türelmes egyedi Isteni alkotás.

Még ne engedj el, tarts szorosan,
érezhessek veled minden percet,
míg e világból Urunk felemeltet,
borulhassunk lábához boldogan.

Szemed tűz parázs, tisztított arany felhő,
ajkad édes drága méz, csókod fullánktalan darázs.
bőröd lágy szirom, könnyeidből veled iszom,
kacagj, vigadj szerelmes virágom.

Dalolj a Zsoltár dallamára,
ne vesszen mennyei reményed,
ne legyen kevesebb a Hit mivel beéred.
Isten örök hónában van már béred.

Ajka Csingervölgy 2025 03 06

Álarc és Nő

Függöny fel!

Zsibbadt Arcú a jövevény közeledik, s szaval.

Álarcot tartok fájdalmam elé,
hogy a Nő, kit szeretek,
ő mit sem sejtsen,
gyűjtött könnyeim nevelgetem,
szép sorban szelíden.

Bámulok szépségére,
s az Istentől kapott erények,
keszekusza halmazára,
miközben rám borulva nevet,
építgeti fel gyötrődő lelkemet.

Teremtés omló bája. csodája
puha párna, el nem fáradó,
testem ringató ágya,
míg hervadó vágyam,
el el guruló málna játéka,
végzetes, szájban olvadó.

Hirtelen változó,
évszakok, képek, tájak színek,
vajon a maszk minek?
Úgy is kél a nap. zsong újra,
az erdő is szuszog magától,
szívek is ölelkeznek bújva.

Patakba mártót kézzel,
integetve kuncog felém,
ne jajongjak mártír dalt,
kaparva falt én a hős.
asszonyom tudja csalhatatlan,
csupán fogászaton voltam,
nem oly nagy a tragédia!

Nőm előtt az eldobott álarc,
szánkázó porcelán cserép,
melyért hajol, míg perzselődik szívem, egy feltűrt ujjú ingben
a vasaló deszkán.
Ragasztja szerelmünk Isteni pecsét!

Függöny le!

Ajka Csingervölgy 2025.03.04

Ajtó előtt

Alvó fények, képek, arcok,
csendben lapulnak fakulnak.
Istentelen múltamból akarnak,
törni elő, mint seb fakadnak.

Becsukott albummá porlasztom,
vágyaim mely hajdani,
remegve szét mállik.
Új élet kezdetét érzem foganni.

A szelek sem űznek már,
lágyra csillapult támogatók.
Kegyelem felhői siklanak,
izzó szivárvány gyümölcsébe haraphatok.

Nem ér Ő vele semmi fel,
bűnvalló szívem rejtekét,
szerető gondviseléssel tárja,
Szent Szellemmel töltve zárja.

Hálát remegő cserepes ajkam,
Dicsérd hatalmát szüntelen,
hisz drága vérét adta értem.

Vette terhem, az ki bűntelen.

Egy zokogó senkiért törődve hajol,

számba vesz, szelíden terelget,

Most itt a templom dombon,

testvérek közt, ajtó előtt is karol

Mint lehelet érződik a mennyei szeretet.

Ajka Csingervölgy, 2025. 02. 25

Zákeus

Napfény kapaszkodik a szélbe,

vonszolódva lustán dereng,

a fagyott táj felett a hajnal,

ágban kapaszkodva merengek

Elrabolt lelkek nyöszörögnek,

a gonoszok markában,

míg a vágyakozók,

csoportban támolyogva,

Jerikó felé térnek.

Rezzenő levelek közt lapulva,

a bűn szabadítót várom,

lelkem megremeg,

por felhőt vert nép tömeg,

lármás bolyként közeleg.

Közöttük egy alak más Ö,

mint a többi, szelídként,

alázatos de tekintete éget.

Szívembe verve zörget,

szólít, s hullok a fáról omló fügeként.

Szerény hajlékomba térve,

áldása rám tapad,

gyűjtött kincsem csalt vagyon,

immár elosztom mit sem ér.

Megváltás, az öröklétben hálaadás,

mindennél több haszon.

Uram szólíts meg újra és újra,

gyógyírt adva a múltra,

nyerve bocsánatot, erőt,

megújult szívet mindenekelőtt.

Igédből merítőt.

Vétkeim rejtekét feltárt Ima,

könyörgő dallamban vallja,

testem kapzsi vágyát,

Jézushoz elé borulva,

az Úr kegyelme ad párnát!

Ajka, Csingervölgy 2025. 01.28.

Elmerült lélekkel

Tapolcai képek

Rám tekintő nap,

a padon ülve a fűz alatt,

mintha szívem könnyeit szárítaná,

cinke kúszik fel ágán,

harmatot keresve,

forgácsot kotor maga alá.

Gőz gomolyban a tó színén,

hínárfoltok hivalkodnak,

ficánkoló csetri rajok,

békát űzve,

a malom zúgó felé sodrodnak,

a híd alatt tűnve el.

Fehér habban merülnek el a lelkek.

A városszéli kis kék dízel,

vidám kacagással,

húzza a szürke bazalt kígyót,

kelő nap fénye csillan,

a nádas foltok közt,

felbukkanó csilléken.

A barackosban izzadva érik,

szép dagadttá a gyümölcs,

húsos édes szaftja,

csordul a száj széleken.

Iskolából szaladó gyerekek,

zsivaja feszül a tájnak,

talán majd minden övék lehet,

mire igaz hittel vágynak.

A ligeti kis gőzös is máshol,

őrzi a gyermekek álmát

már nem zargatja,

a varjak buja viháncolását.

Tanú hegyek legendáikkal,

lágyan ölelik körül a várost.

A fűtőház is kihalt,

romokban, szomorú,

de emlékektől kedves.

Öltözőben lógnak még,

gazdátlan kabátok,

és pár kopót sapka,

elenyésznek mint,

a múltnak maradéka.

Ajka, Csingervölgy, 2024. 10.23.