Csingervölgyi versek

Felemelt Lélek

Az üres vagonok rozsdás oldalán,

kopott firkák kísértik az Élet,

megannyi Világi bölcsességét.

Ásítozó szállítószalagok buján,

semmivé porladnak szét.

Kihalt néma az állomás,

nem halad erre Lélek,

támasztva feszeng a szenes lapát,

akasztva lóg egy unott kabát.

Hajtott fővel lépkedek a síneken,

ám derűs szívvel e komor tájon.

Az Élet más, kegyelem nekem,

a hálámmal rakott vágányon.

Szürke tér közepén, a magány megrekedt,

csupán vágyaim konok foltja.

Megemel az Isteni szeretet,

lázadó hitvány bűneim elhordja.

Mennyei úton sorakoznak,

az Áldással töltött szerelvények,

A Tiszta Élet váltójánál,

Alázattal akasztva a mozdonynak!

A ködből Hív lehajol értem,

Isten a földi peronról megragad,

Köszönöm Uram!

Drága véred adtad értem.

Ajka Csingervölgy, 2025. 03. 10

Ajtó előtt

Alvó fények, képek, arcok,
csendben lapulnak fakulnak.
Istentelen múltamból akarnak,
törni elő, mint seb fakadnak.

Becsukott albummá porlasztom,
vágyaim mely hajdani,
remegve szét mállik.
Új élet kezdetét érzem foganni.

A szelek sem űznek már,
lágyra csillapult támogatók.
Kegyelem felhői siklanak,
izzó szivárvány gyümölcsébe haraphatok.

Nem ér Ő vele semmi fel,
bűnvalló szívem rejtekét,
szerető gondviseléssel tárja,
Szent Szellemmel töltve zárja.

Hálát remegő cserepes ajkam,
Dicsérd hatalmát szüntelen,
hisz drága vérét adta értem.

Vette terhem, az ki bűntelen.

Egy zokogó senkiért törődve hajol,

számba vesz, szelíden terelget,

Most itt a templom dombon,

testvérek közt, ajtó előtt is karol

Mint lehelet érződik a mennyei szeretet.

Ajka Csingervölgy, 2025. 02. 25

Zákeus

Napfény kapaszkodik a szélbe,

vonszolódva lustán dereng,

a fagyott táj felett a hajnal,

ágban kapaszkodva merengek

Elrabolt lelkek nyöszörögnek,

a gonoszok markában,

míg a vágyakozók,

csoportban támolyogva,

Jerikó felé térnek.

Rezzenő levelek közt lapulva,

a bűn szabadítót várom,

lelkem megremeg,

por felhőt vert nép tömeg,

lármás bolyként közeleg.

Közöttük egy alak más Ö,

mint a többi, szelídként,

alázatos de tekintete éget.

Szívembe verve zörget,

szólít, s hullok a fáról omló fügeként.

Szerény hajlékomba térve,

áldása rám tapad,

gyűjtött kincsem csalt vagyon,

immár elosztom mit sem ér.

Megváltás, az öröklétben hálaadás,

mindennél több haszon.

Uram szólíts meg újra és újra,

gyógyírt adva a múltra,

nyerve bocsánatot, erőt,

megújult szívet mindenekelőtt.

Igédből merítőt.

Vétkeim rejtekét feltárt Ima,

könyörgő dallamban vallja,

testem kapzsi vágyát,

Jézushoz elé borulva,

az Úr kegyelme ad párnát!

Ajka, Csingervölgy 2025. 01.28.