Csingervölgyi versek

Személyes
peronlako•  2025. március 26. 17:14

A tapolcai Malom tó hattyújára emlékezve

Úgy hívták Guszti



A tapolcai Malom tó hattyújára emlékezve!



A mi hattyúnk volt, magányos,
néma, megtört szívű.
Úgy hívták Guszti.

Ahogy a gőzölgő tóban,
lábával sepert a csetri rajban,
valami méltóság volt benne,
még most is előkelő az emlékekben,
vakítóan suhant a fehér dolmányban.

Akkor még nem bujkáltak,
cifra Koi-k és amurok a hínárban,
barnuló sörös dobozok se voltak,
a letisztult iszapban.

Bámultuk mi ,naphosszat,
gyermeki dologtalan lelkek,
talán mosolygott rajtunk,
vagy bosszankodott meglehet.

Szánalomból, szórtunk néha,
elébe vagy tudatlan kenyérbelet,
tán csak magunk örömét,
hiún osztogattuk szét.

Társa, párja volt-e talán,
már tudni nem lehet,
legendába veszett,
ő is csak emlékezet.

Érinthette, szerelem,
hűség vagy ösztöne,
szelíden dacos tekintete,
elkísér engem.

Aztán eltűnt egy napon,
hiába vártuk,
eltünedeztünk magunk is,
többet látni a világból.

Lehet, fényes narancs csőre,
karcsú nyaka felbukkan valahol,
élhetőbb víz forrás alól,
néha-néha kis időre.

Ajka Csingervölgy, 2025. 03. 26

peronlako•  2025. március 4. 14:43

Álarc és Nő

Álarc és Nő

Függöny fel!

Zsibbadt Arcú a jövevény közeledik, s szaval.

Álarcot tartok fájdalmam elé,
hogy a Nő, kit szeretek,
ő mit sem sejtsen,
gyűjtött könnyeim nevelgetem,
szép sorban szelíden.

Bámulok szépségére,
s az Istentől kapott erények,
keszekusza halmazára,
miközben rám borulva nevet,
építgeti fel gyötrődő lelkemet.

Teremtés omló bája. csodája
puha párna, el nem fáradó,
testem ringató ágya,
míg hervadó vágyam,
el el guruló málna játéka,
végzetes, szájban olvadó.

Hirtelen változó,
évszakok, képek, tájak színek,
vajon a maszk minek?
Úgy is kél a nap. zsong újra,
az erdő is szuszog magától,
szívek is ölelkeznek bújva.

Patakba mártót kézzel,
integetve kuncog felém,
ne jajongjak mártír dalt,
kaparva falt én a hős.
asszonyom tudja csalhatatlan,
csupán fogászaton voltam,
nem oly nagy a tragédia!

Nőm előtt az eldobott álarc,
szánkázó porcelán cserép,
melyért hajol, míg perzselődik szívem, egy feltűrt ujjú ingben
a vasaló deszkán.
Ragasztja szerelmünk Isteni pecsét!

Függöny le!

Ajka Csingervölgy 2025.03.04