Csingervölgyi versek

Festő lélek

Kislány voltál még,
emlékszem rád,
copfos kis fruska,
mosolygó, nevető,
vadóc akarnok.

Elvesztettelek,
távol kerültünk,
egymástól hirtelen,
Isten ostora-e tán,
mi közénk csapott,
vagy szél ragadott
határozott, szelíden.

Most már látom,
így volt helyes,
utadon, hogy színes,
remény vágyaiddal élhess
teljes kalandéletet.

Visszaintenek a grafitvonalak,
színes pamacsok lapulnak,
vásznadon újra élednek,
formálódva élőképpé.

Ha még bánat is számtalan,
megannyi ért,
ecsetedet ragadva,
ezer színt kavarva,
vigaszt találsz mindenért.
Fesd újra életed!

Szénporos ujjad vázol,
kordában tart,
formát ábrázol,
egyensúlyt terel
a zizzenő smirglire.

Ámulat minden csend,
kész műveid felett,
az Élet remeklésed,
tükrözött lelked
másolata mind.

Nemesen fesd céljaidra
vágyaid s álmaid.
Használt talentumaid,
és Isten nem ereszt.

Csingervölgy, 2025. július 17.