Csingervölgyi versek

Áldj meg minket

Jókedvben teremtett hazám,

szépséges tájain,

kalandozó lélek szárnyal,

önnön énünkkel viaskodunk,

a Kárpátok ölében.

Maradék népünket,

ne ítéld oly keményen,

kegyelmedért borulunk,

Eléd oly gyötőrten.

Emeld fel  szívünk,

bálványainkra törjünk,

Orcád, Koronád ragyogjon,

lehajló szeretettel felettünk.

Mutass nekünk utat,

a vad rónaságon,

vezess  e földi világon,

át minden akadályon.

Igéd a pecsét,

Karod ölel, Szavad terel,

erősíts bennünket,

gonosz vágyaink,

örökre hajítva el.

Háládattal éneklünk Néked,

elhagytuk már a büszkeséget,

magasztalunk szentségedben,

Áldj meg minket kérlek.

Csingervölgy,2025.08.20

Festő lélek

Kislány voltál még,
emlékszem rád,
copfos kis fruska,
mosolygó, nevető,
vadóc akarnok.

Elvesztettelek,
távol kerültünk,
egymástól hirtelen,
Isten ostora-e tán,
mi közénk csapott,
vagy szél ragadott
határozott, szelíden.

Most már látom,
így volt helyes,
utadon, hogy színes,
remény vágyaiddal élhess
teljes kalandéletet.

Visszaintenek a grafitvonalak,
színes pamacsok lapulnak,
vásznadon újra élednek,
formálódva élőképpé.

Ha még bánat is számtalan,
megannyi ért,
ecsetedet ragadva,
ezer színt kavarva,
vigaszt találsz mindenért.
Fesd újra életed!

Szénporos ujjad vázol,
kordában tart,
formát ábrázol,
egyensúlyt terel
a zizzenő smirglire.

Ámulat minden csend,
kész műveid felett,
az Élet remeklésed,
tükrözött lelked
másolata mind.

Nemesen fesd céljaidra
vágyaid s álmaid.
Használt talentumaid,
és Isten nem ereszt.

Csingervölgy, 2025. július 17.

Úgy hívták Guszti



A tapolcai Malom tó hattyújára emlékezve!



A mi hattyúnk volt, magányos,
néma, megtört szívű.
Úgy hívták Guszti.

Ahogy a gőzölgő tóban,
lábával sepert a csetri rajban,
valami méltóság volt benne,
még most is előkelő az emlékekben,
vakítóan suhant a fehér dolmányban.

Akkor még nem bujkáltak,
cifra Koi-k és amurok a hínárban,
barnuló sörös dobozok se voltak,
a letisztult iszapban.

Bámultuk mi ,naphosszat,
gyermeki dologtalan lelkek,
talán mosolygott rajtunk,
vagy bosszankodott meglehet.

Szánalomból, szórtunk néha,
elébe vagy tudatlan kenyérbelet,
tán csak magunk örömét,
hiún osztogattuk szét.

Társa, párja volt-e talán,
már tudni nem lehet,
legendába veszett,
ő is csak emlékezet.

Érinthette, szerelem,
hűség vagy ösztöne,
szelíden dacos tekintete,
elkísér engem.

Aztán eltűnt egy napon,
hiába vártuk,
eltünedeztünk magunk is,
többet látni a világból.

Lehet, fényes narancs csőre,
karcsú nyaka felbukkan valahol,
élhetőbb víz forrás alól,
néha-néha kis időre.

Ajka Csingervölgy, 2025. 03. 26

Felemelt Lélek

Az üres vagonok rozsdás oldalán,

kopott firkák kísértik az Élet,

megannyi Világi bölcsességét.

Ásítozó szállítószalagok buján,

semmivé porladnak szét.

Kihalt néma az állomás,

nem halad erre Lélek,

támasztva feszeng a szenes lapát,

akasztva lóg egy unott kabát.

Hajtott fővel lépkedek a síneken,

ám derűs szívvel e komor tájon.

Az Élet más, kegyelem nekem,

a hálámmal rakott vágányon.

Szürke tér közepén, a magány megrekedt,

csupán vágyaim konok foltja.

Megemel az Isteni szeretet,

lázadó hitvány bűneim elhordja.

Mennyei úton sorakoznak,

az Áldással töltött szerelvények,

A Tiszta Élet váltójánál,

Alázattal akasztva a mozdonynak!

A ködből Hív lehajol értem,

Isten a földi peronról megragad,

Köszönöm Uram!

Drága véred adtad értem.

Ajka Csingervölgy, 2025. 03. 10

Elmerült lélekkel

Tapolcai képek

Rám tekintő nap,

a padon ülve a fűz alatt,

mintha szívem könnyeit szárítaná,

cinke kúszik fel ágán,

harmatot keresve,

forgácsot kotor maga alá.

Gőz gomolyban a tó színén,

hínárfoltok hivalkodnak,

ficánkoló csetri rajok,

békát űzve,

a malom zúgó felé sodrodnak,

a híd alatt tűnve el.

Fehér habban merülnek el a lelkek.

A városszéli kis kék dízel,

vidám kacagással,

húzza a szürke bazalt kígyót,

kelő nap fénye csillan,

a nádas foltok közt,

felbukkanó csilléken.

A barackosban izzadva érik,

szép dagadttá a gyümölcs,

húsos édes szaftja,

csordul a száj széleken.

Iskolából szaladó gyerekek,

zsivaja feszül a tájnak,

talán majd minden övék lehet,

mire igaz hittel vágynak.

A ligeti kis gőzös is máshol,

őrzi a gyermekek álmát

már nem zargatja,

a varjak buja viháncolását.

Tanú hegyek legendáikkal,

lágyan ölelik körül a várost.

A fűtőház is kihalt,

romokban, szomorú,

de emlékektől kedves.

Öltözőben lógnak még,

gazdátlan kabátok,

és pár kopót sapka,

elenyésznek mint,

a múltnak maradéka.

Ajka, Csingervölgy, 2024. 10.23.