Felemelt Lélek

Felemelt Lélek

Az üres vagonok rozsdás oldalán,

kopott firkák kísértik az Élet,

megannyi Világi bölcsességét.

Ásítozó szállítószalagok buján,

semmivé porladnak szét.

Kihalt néma az állomás,

nem halad erre Lélek,

támasztva feszeng a szenes lapát,

akasztva lóg egy unott kabát.

Hajtott fővel lépkedek a síneken,

ám derűs szívvel e komor tájon.

Az Élet más, kegyelem nekem,

a hálámmal rakott vágányon.

Szürke tér közepén, a magány megrekedt,

csupán vágyaim konok foltja.

Megemel az Isteni szeretet,

lázadó hitvány bűneim elhordja.

Mennyei úton sorakoznak,

az Áldással töltött szerelvények,

A Tiszta Élet váltójánál,

Alázattal akasztva a mozdonynak!

A ködből Hív lehajol értem,

Isten a földi peronról megragad,

Köszönöm Uram!

Drága véred adtad értem.

Ajka Csingervölgy, 2025. 03. 10