Csingervölgyi versek

Úgy hívták Guszti



A tapolcai Malom tó hattyújára emlékezve!



A mi hattyúnk volt, magányos,
néma, megtört szívű.
Úgy hívták Guszti.

Ahogy a gőzölgő tóban,
lábával sepert a csetri rajban,
valami méltóság volt benne,
még most is előkelő az emlékekben,
vakítóan suhant a fehér dolmányban.

Akkor még nem bujkáltak,
cifra Koi-k és amurok a hínárban,
barnuló sörös dobozok se voltak,
a letisztult iszapban.

Bámultuk mi ,naphosszat,
gyermeki dologtalan lelkek,
talán mosolygott rajtunk,
vagy bosszankodott meglehet.

Szánalomból, szórtunk néha,
elébe vagy tudatlan kenyérbelet,
tán csak magunk örömét,
hiún osztogattuk szét.

Társa, párja volt-e talán,
már tudni nem lehet,
legendába veszett,
ő is csak emlékezet.

Érinthette, szerelem,
hűség vagy ösztöne,
szelíden dacos tekintete,
elkísér engem.

Aztán eltűnt egy napon,
hiába vártuk,
eltünedeztünk magunk is,
többet látni a világból.

Lehet, fényes narancs csőre,
karcsú nyaka felbukkan valahol,
élhetőbb víz forrás alól,
néha-néha kis időre.

Ajka Csingervölgy, 2025. 03. 26

Felemelt Lélek

Az üres vagonok rozsdás oldalán,

kopott firkák kísértik az Élet,

megannyi Világi bölcsességét.

Ásítozó szállítószalagok buján,

semmivé porladnak szét.

Kihalt néma az állomás,

nem halad erre Lélek,

támasztva feszeng a szenes lapát,

akasztva lóg egy unott kabát.

Hajtott fővel lépkedek a síneken,

ám derűs szívvel e komor tájon.

Az Élet más, kegyelem nekem,

a hálámmal rakott vágányon.

Szürke tér közepén, a magány megrekedt,

csupán vágyaim konok foltja.

Megemel az Isteni szeretet,

lázadó hitvány bűneim elhordja.

Mennyei úton sorakoznak,

az Áldással töltött szerelvények,

A Tiszta Élet váltójánál,

Alázattal akasztva a mozdonynak!

A ködből Hív lehajol értem,

Isten a földi peronról megragad,

Köszönöm Uram!

Drága véred adtad értem.

Ajka Csingervölgy, 2025. 03. 10

Fogadjátok Nőnap dallamára legújabb versem!

Lágy szeretettel

Lágy szeretettel fonódva,
borulj hitvesi karomba,
a törékeny fáradt testtel,
remegő ajkad dúdolva.

Csendes szelídséged fakaszt rügyet,
állhatatos szíved dobbanása,
a tavaszi szélben imát küld,
az angyalok hívó szavára.

Öregszem én már de látom,
hűséges bimbózó virágom,
vagy s tán múzsa, társ.
Türelmes egyedi Isteni alkotás.

Még ne engedj el, tarts szorosan,
érezhessek veled minden percet,
míg e világból Urunk felemeltet,
borulhassunk lábához boldogan.

Szemed tűz parázs, tisztított arany felhő,
ajkad édes drága méz, csókod fullánktalan darázs.
bőröd lágy szirom, könnyeidből veled iszom,
kacagj, vigadj szerelmes virágom.

Dalolj a Zsoltár dallamára,
ne vesszen mennyei reményed,
ne legyen kevesebb a Hit mivel beéred.
Isten örök hónában van már béred.

Ajka Csingervölgy 2025 03 06

Álarc és Nő

Függöny fel!

Zsibbadt Arcú a jövevény közeledik, s szaval.

Álarcot tartok fájdalmam elé,
hogy a Nő, kit szeretek,
ő mit sem sejtsen,
gyűjtött könnyeim nevelgetem,
szép sorban szelíden.

Bámulok szépségére,
s az Istentől kapott erények,
keszekusza halmazára,
miközben rám borulva nevet,
építgeti fel gyötrődő lelkemet.

Teremtés omló bája. csodája
puha párna, el nem fáradó,
testem ringató ágya,
míg hervadó vágyam,
el el guruló málna játéka,
végzetes, szájban olvadó.

Hirtelen változó,
évszakok, képek, tájak színek,
vajon a maszk minek?
Úgy is kél a nap. zsong újra,
az erdő is szuszog magától,
szívek is ölelkeznek bújva.

Patakba mártót kézzel,
integetve kuncog felém,
ne jajongjak mártír dalt,
kaparva falt én a hős.
asszonyom tudja csalhatatlan,
csupán fogászaton voltam,
nem oly nagy a tragédia!

Nőm előtt az eldobott álarc,
szánkázó porcelán cserép,
melyért hajol, míg perzselődik szívem, egy feltűrt ujjú ingben
a vasaló deszkán.
Ragasztja szerelmünk Isteni pecsét!

Függöny le!

Ajka Csingervölgy 2025.03.04

Ajtó előtt

Alvó fények, képek, arcok,
csendben lapulnak fakulnak.
Istentelen múltamból akarnak,
törni elő, mint seb fakadnak.

Becsukott albummá porlasztom,
vágyaim mely hajdani,
remegve szét mállik.
Új élet kezdetét érzem foganni.

A szelek sem űznek már,
lágyra csillapult támogatók.
Kegyelem felhői siklanak,
izzó szivárvány gyümölcsébe haraphatok.

Nem ér Ő vele semmi fel,
bűnvalló szívem rejtekét,
szerető gondviseléssel tárja,
Szent Szellemmel töltve zárja.

Hálát remegő cserepes ajkam,
Dicsérd hatalmát szüntelen,
hisz drága vérét adta értem.

Vette terhem, az ki bűntelen.

Egy zokogó senkiért törődve hajol,

számba vesz, szelíden terelget,

Most itt a templom dombon,

testvérek közt, ajtó előtt is karol

Mint lehelet érződik a mennyei szeretet.

Ajka Csingervölgy, 2025. 02. 25