Szélfogó

csillogo•  2014. június 27. 13:10

Egy oázis illatozik a teraszon
szemben a vár kapuja ásít -
tárva-nyitva, rajta héjaszem,
kikötőbe ért egy vízibusz,
alatta álmok folynak el...
s mindezt most megint
neked mondom el;
könnyű a tested, felemel,

úton vagy már régóta,
lámpás kezedben -
Istentől örökölted
természeted, vagy nekem,
adtad a látást szememnek:
szép illúziót, a lényeged
sosem veszhet el, a menny,
melyet teremtettél:
elhozta az örök tavaszt -

nekem fogan millió gyökér
és erezet, szélfogó nyár,
őszben a veleje, suhannak
a fákon a levelek, hullámok
rabjai hajók - elúszott már,
és a part maradt, üresen...
várja lépteid neszét, ha
maradhatsz, maradj mindörökké.

2014. június 26.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2014. július 3. 21:32

Seám - ismét azt közelítjük meg... az éjszakát!:)
Erikám, köszönöm, hogy olvastál!
Igen olyan, mint egy "cocktail" - van benne valami - lehet kicsit elvont - köszönöm kedves Mantra, hogy örömmel jöttél!:)
Puszik, ölelések... szeretettel láttalak benneteket!

mantra2014. július 3. 16:24

Sok minden van, e pár sorban, örömmel olvastam! Puszi :)

BakosErika2014. július 2. 14:39

Gyönyörűen láttatod, Marikám!
Szeretettel olvastalak.
Ölel: Erika

Törölt tag2014. június 27. 22:05

Törölt hozzászólás.

csillogo2014. június 27. 22:04

Seám köszönöm... szépen!:)
https://www.youtube.com/watch?v=TGIw60UK iKw
Jó éjt nektek!

Törölt tag2014. június 27. 21:41

Törölt hozzászólás.

csillogo2014. június 27. 21:36

Én köszönöm Joli!:)
Erikám..." ahogyan engedjük mi is magunkon végigfolyni a napokat, a bennük levő örömet-bánatot, nem leülepedni hagyni, nem megakadályozni kell tudni, hanem: átengedni." mondtam, hogy nem kevés!:)
Erzsike köszönöm, hogy olvastál!
Pista - szeretettel láttalak és akkor nosza, lóhátra kell pattanni és megnézni!:)
Skary, akkor megbeszéltük!:)
Szia Pepo - jó, hogy láttalak!:)

pepo2014. június 27. 20:09

:)))

skary2014. június 27. 17:44

Ok :)

Pista2014. június 27. 17:44

Hmmm...Ide el kell mennem. Voltam már, nagyon szép hely, de versed még szebbé varázsolta :)
Nagyon szép, gratulálok !!!

Doli-Erzsi2014. június 27. 15:14

Nagyon szép versedhez szívből gratulálok!
Ölelésem.

Pera762014. június 27. 14:13

Én elfogult vagyok, mert jártam ott és tényleg ilyen.
A teraszon oázis: a béke szigete, napfény, virágok, rendezett kert, szemben a visegrádi vár méltósága - ott is jártam, emlékszem a várban a nyomasztó "időkre" is, amit éreztem, és hogy benn nagyon melegem volt, pedig a magas kőfalak között hideg terjengett. Kinn a várudvaron békésebbnek tűnt minden...
Na, a vershez visszatérve: feltűnik egy ragadozó madár, a héja - jelképesen akár a turul - a figyelő szem mégis a méltóságot, a vigyázkodást jelenti nekem, ami a háborítatlanságra, a békére, a tájra emeli méltósággal a tekintetét. Alá.
"kikötőbe ért egy vízibusz,
alatta álmok folynak el...
s mindezt most megint
neked mondom el;"
Ez a kedvencem, a ritmusa olyan, mint amikor a megszokott mederben lebegnek a dolgok, a történések, éppen úgy, ahogyan kell, ahogyan engedjük mi is magunkon végigfolyni a napokat, a bennük levő örömet-bánatot, nem leülepedni hagyni, nem megakadályozni kell tudni, hanem: átengedni.
Aki van: az lámpás az állandó felett, a múlhatatlanban. Mutatja az utat, hogy ne tévedjen el a sötétben a vándor, egy biztos tájékozódási pont, örök. Mint a te hited. S az övé is. Tanító-tanítvány. És fordítva. Nincs egészen elhatárolódva, melyik ki, akár az én is lehet egyszerre mindkettő. És mégsem. A körforgásban. A rend szerint.
Amikor már csak a part marad, üresen, és elvonul valós és lelki szemeink előtt a táj, az élet, még mindig van lehetőség. A várakozásban.
Utolsó három sorod méltó befejezés. Annak, aminek nincs vége...
(Tudom, hogy kevés az időd, és mégis alkotsz ilyeneket, örvendésem. :))
TesiMMM

Molnar-Jolan2014. június 27. 13:55

Végig hullámzott a ritmusa, a parton egy picit megtorpant, hogy a végét fölemelje. :-) Köszi az élményt.