Rajtunk

csillogo•  2015. szeptember 23. 13:01

Hatalma van az éjnek
valaki értünk
"kékítőt old az ég vízében"
már régóta mosom arcomat
puha fészkemben
altatom mosolyomat
virág nyíljon mint a hajnal kapuja
egyetlen pillantásom se vesszen el
ki ide született annak maradni kell
ha nem törik a nemzet fátyol helyett
szerencsecsillagunk ragyogjon fel
hagyjuk a patakokat szaladni
vizük ne apadjon el ha benne
vadak ma szomjukat oltanák
zúgjatok rezek angyaltrombiták
vén Európa szabadságra vágy


2015. szeptember 22.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2015. szeptember 24. 21:22

@Rozella: ha MÉG van, ha Van miért... nem hébe-hóba, hanem mindig... Köszönöm Róza, hogy visszalapoztál!

csillogo2015. szeptember 24. 21:19

Köszönöm, hogy olvastátok, Erikám, Jolim, Maya (...)

mezeimarianna2015. szeptember 24. 19:01

hm...kedvemre való,nagyszerű vers...

Molnar-Jolan2015. szeptember 24. 18:36

Elolvasta a párom...nem tudott megszólalni, elfordult, ne lássam, hogy meghatódott.

Molnar-Jolan2015. szeptember 24. 15:57

jaj...ez betalált...

Pera762015. szeptember 24. 15:42

Rozella olyan szépen mondja...
És valóban.

Rozella2015. szeptember 24. 12:04

@csillogo: Talán így kellene..,, ki-ki a maga hitével, eszközeivel, munkájával, álmaival és fohászaival... tegye meg, amit meg tud tenni. Játszani kell, nem a partvonalról bekiabálni. Az álmok is kellenek, megelőzik a valóságot, vagy ha mégsem, hát legalább megszépítik. A fohász nagyon szép, amit hoztál... Két esetben mindenképp fohászkodni kell, akkor, ha MÉG van miért ..., és akkor, ha van MÁR miért....

csillogo2015. szeptember 24. 07:33

Erikám, Róza és Attila - nem könnyű menet, tudom, hogy nem az angyaltrombitákon múlik, de mégis... egy verset hoztam, egy fohászt egyik kedves poetes társam versét - kellenek az ilyen fohászok és imák - kellenek a "háttérmunkások", a pozitív gondolatok árjai - amik segíthetik az átalakulást - még olykor kilátástalan helyzetben való dolgok esetében is, sőt...

Veres Rózsa: Fohász

Még annyit, hogy bízom az égi segítőkben - álmomban üzenetet kaptam, szinte hátba vágott, fel is ébredtem rá, egy szép tábla lebegett, rajta egy aranykard elfektetve, alatta két rózsaszín rózsa és egy kereszt volt, ami lengett.
Ritkán emlékszem vissza ilyen erőteljesen, de ez nekem üzenet volt - lehet csak nekem - AZÓTA is mindennapi elmélkedésem közé emeltem azt az imádságot, ami nemzetünk fennmaradásáért szól...
köszönetem, hogy ittjártatok!

19682015. szeptember 23. 21:03

Nem lesz ez egy könnyű menet...

Rozella2015. szeptember 23. 19:25

Annyira, de annyira jó lenne, ha az angyaltrombitákon múlna... Szép gondolatok Marika, nagyon tudtam azonosulni velük :) Szép estét !

BakosErika2015. szeptember 23. 18:01

ki ide született annak maradni kell
ha nem törik a nemzet fátyol helyett
szerencsecsillagunk ragyogjon fel...

Marikám, így igaz...
Szeretettel olvastam remek soraidat.

csillogo2015. szeptember 23. 14:46

Köszönöm az olvasást...ez csak olyan kis egyszerű versike és perszehogy nem tudunk nem odafigyelni az eseményekre, hisz majdnem minden adó erről közvetít-kibillentve az embereket az élet normális ritmusából. Limmike, nem Rajtunk, de Embereken múlik, akik mossák kezeiket... Skary és Mara köszönet nektek is! Szép délutánt, most nagyon az - felénk. :)

baramara2015. szeptember 23. 13:28

Szép és jó vágy, mint a versed! ....de sajnos sokfélék vagyunk.

Törölt tag2015. szeptember 23. 13:08

Törölt hozzászólás.

skary2015. szeptember 23. 13:07

úúú...az nemlössz sosé :)