Olav nyomában

csillogo•  2024. február 15. 18:30  •  olvasva: 123



A közelünkben folyók és tengerek
"hogy merre mentél, senkinek se mutassa jel,
millió vízcsepp körforgásban, mint puha
forgács, sejtjeinket tartja össze mi szövet
és váz, szaladnak le föl ereinkben amíg,
egyszer csak megdermed bennünk a vér,
nem csillog, nem dobol falán, csak áll,
az ütem lelassul, ha van ki kérdezi
- lehet választ várna, hogy a szél
minden eszközét bevetve miért nem talál
ránk és rajta keresztül egyedül Isten lesz,
ki befogad, ő lesz az egyetlen menedékház,
"lábad nyomát, ha fúj a szél, hadd fújja el"
porrá és hamuvá, tenger és folyók
fölött ott szitál, míg a habokba alámerül.
Egyedül állsz s maradsz tiszta szövet
az ég kárpitján, örök titok a felhők fodrán.


( köszönöm Perának az ihletet adó verset - Olav H. Hauge: A te utad )

https://www.babelmatrix.org/works/no/Hauge%2C_Olav_H.-1908/Din_veg/hu/50973-A_te_utad

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2024. február 18. 20:14

Kedves Ági @S.MikoAgnes: @Rozella: és @skary: - köszönöm, hogy olvastátok! Örülök!

skary2024. február 16. 06:57

ámen

Rozella2024. február 15. 23:08

Körforgás az élet? Igen, nem, talán... Számunkra örök titok... "isa pur és homu vogymuk..." Szépséges gondolat a vége!

S.MikoAgnes2024. február 15. 18:41

"Egyedül állsz s maradsz tiszta szövet
az ég kárpitján, örök titok a felhők fodrán."

Gyönyörű!