Olav nyomában

A közelünkben folyók és tengerek
"hogy merre mentél, senkinek se mutassa jel,
millió vízcsepp körforgásban, mint puha
forgács, sejtjeinket tartja össze mi szövet
és váz, szaladnak le föl ereinkben amíg,
egyszer csak megdermed bennünk a vér,
nem csillog, nem dobol falán, csak áll,
az ütem lelassul, ha van ki kérdezi
- lehet választ várna, hogy a szél
minden eszközét bevetve miért nem talál
ránk és rajta keresztül egyedül Isten lesz,
ki befogad, ő lesz az egyetlen menedékház,
"lábad nyomát, ha fúj a szél, hadd fújja el"
porrá és hamuvá, tenger és folyók
fölött ott szitál, míg a habokba alámerül.
Egyedül állsz s maradsz tiszta szövet
az ég kárpitján, örök titok a felhők fodrán.


( köszönöm Perának az ihletet adó verset - Olav H. Hauge: A te utad )

https://www.babelmatrix.org/works/no/Hauge%2C_Olav_H.-1908/Din_veg/hu/50973-A_te_utad