Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Korall
csillogo 2015. május 21. 07:39
Megesküdtem, ha beállítanak
a sarokba békésen elleszek,
mint a rózsaszín korall, ki bontja
levelét, senki nem nézi, jelzi
mégis, belé marhat a fájdalom,
de - Én Vagyok - ki megöntözgeti,
fénynyalábokkal játszik, megremeg
rajta egy pókháló - erőt gyűjtök.
Nem vágyódok kitörő örömre,
földszagú rétekre hajol a szél;
begyűjti bogarait, szemlencsét
nyit, pólya-meleget ont tüdeje.
Bátran ráemelem tekintetem,
az én virágom csokorba kötve,
- babarózsa-lázban kipirulva -
majd elmondhatom ki a sarokból
kiszabadul: mindig csak öntözött,
lángot kapott, mint a csipkebokor;
tisztást álmodott az embereknek,
felhőcsarnokokban csillaglámpást.
2015. május 17.
csillogo2015. június 9. 21:39
Köszönöm kedves Maya!
mezeimarianna2015. május 27. 04:26
érdekes,egyedi,elgondolkodtató...
csillogo2015. május 26. 07:54
SEám... ölelésem!
Törölt tag2015. május 23. 14:43
Törölt hozzászólás.
csillogo2015. május 22. 21:20
Köszönöm szépen Erikám @BakosErika: - ezekbe "ragadok" bele - lehet csak ezt tudom!:)
Erim @Pera76: a felhőcsarnok egy hosszabb ideig tartó égre bámészkodás után ugrott be - a tejcsarnokot lehet nem tudtam volna versbe írni, pedig a boci miatt nyitották egykor ki! Csokiban meg lehet finom is!:) Tesim - jó pihenést neked és készülődést az ünnepekre!
Mindkettőtöknek sok pusziM
Pera762015. május 22. 20:20
"tisztást álmodott az embereknek,
felhőcsarnokokban csillaglámpást."
Mivel hiszem azt, hogy a gondolatnak, az álomnak, a kimondott szónak varázsereje van: lesznek tisztások...
Az utolsó sor a legbájosabban egyedi. :)
BakosErika2015. május 22. 18:59
Nem vágyódok kitörő örömre,
földszagú rétekre hajol a szél;
begyűjti bogarait, szemlencsét
nyit, pólya-meleget ont tüdeje....
Megérintő léleksorok, Marikám.
Szeretettel olvastalak és ölellek.
csillogo2015. május 22. 07:13
Köszönöm Timikém!!!
Ametisz2015. május 21. 21:39
Mindig a lelked szépsége nyitja a versed képeit, olyan igazi gyöngyszemként a mondanivaló megérintő varázsában.
Nagyon tetszett!!!
csillogo2015. május 21. 20:49
Köszönöm szépen @skary: :), @bakonyiili: Ilike - azt hiszem akkor is... . Megtanítottak, hogy "rögös az út a csillagokig" !:) @Rozella: Róza köszönöm szépen a gondolataidat - nekem most inkább a lélek hullámaiban volt - egy kis virág képében, mert rá esett a tekintetem, mert egyre szebb a sarokban, ahová tettem - nincs mindig szemem előtt, de ezután minden nap több figyelmet szentelek - hátha még több virágot fog hozni!:) @mystynekatika: köszönöm kedves szavaid Kata! @tavasziszel: köszönöm, hogy olvastál kedves Zsuzsa!
Örültem nektek!
Törölt tag2015. május 21. 16:24
Törölt hozzászólás.
mystynekatika2015. május 21. 13:45
Fantasztikusat alkottál!
Gratulálok szeretettel!Kata
Nagyon kerek és szép!
Rozella2015. május 21. 12:03
Nagyon megérintett ez a versed.. ezért képzeld, felolvastam valakinek, aki azt mondta rá -nem tudva, hogy ki az írója,- hogy ez csodálatosan szép! ...és igaza volt!!
Gyönyörű, különleges élőlények a korallok..., lent a tengerek mélyén és fönt a lélek hullámaiban is....
" Én Vagyok - ki megöntözgeti,
fénynyalábokkal játszik, megremeg
rajta egy pókháló - erőt gyűjtök."
Fáj, de ki lehet, ki kell szakadni a sarokból, eljutni a tisztásra és felnézni a csillaglámpásokra...
bakonyiili2015. május 21. 10:30
Úgy érzem - versedet olvasva - fájdalom van soraidban, de féltő szeretet vezérel, és akkor is segítesz, mécsest gyújtasz az eltévedettnek!
Jól érzem?! Nagyon szép, köszöntelek szeretettel:
skary2015. május 21. 10:05
azt :)