Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kitérőben c. versem átírt változata
csillogo• 2016. július 23. 07:35
Csipke-szél
Minden mozaikból kipattanhat szikra;
benne sok színes kép s minta,
összerakni gyereknek játék,
de a nő vágyik arra -
legyen öltöztetője, jól álljon rajta
fehérnemű csipkének fodra.
A ruha fölé egy jó dzseki, sportos,
a térre kisétál és felveszi
- szökőkút peremére ül -
hajkoronáját lazára engedi.
Mindenki saját arcát mártja a napba...
Lassan beúszok ebbe a képbe,
mint bárányfelhő a Nap ősszívébe.
mit atyja lazán széthint az útra...
Rengeteg emlék, pántos kis papucsban
léphetek a folyón túlra, de korlátaim
falak - a környezet majd lebontja,
az utolsó tégláig, mit beton takar.
Egyszer elenged a kút, káváján
testem melegét hagyom.
Áldozok az estnek, mi egy nagy falat kenyér.
Átérve a hídon, szalmasárgák a kalászok,
megértek az aratásra, kitaposott
ösvényen egy csipkeszélbe kapaszkodom
- látom a kamaszkori ideákat -
jó volt szíveket faragni egy piros padon.
Látlak - egyszer lefordul majd ingedről a minta,
egy elfelejtett emlék válladra ül,
izzadtságot kóstol - erősebb lettél, mint valaha.
Lépéseid elhaló neszében is lendült a hinta,
a visszamaradt szavak - versekbe zártak,
mégis szeretsz, integettél a hídról...
lecsukott szemmel kérdezném, miért
terítette rám egy gyengéd szellő
pont a hófehér leplét.
Törölt tag2016. július 27. 00:19
Törölt hozzászólás.
csillogo2016. július 26. 21:28
Köszönöm szépen - örülök, hogy megérintett benneteket, ha T.P. Imre nem mondja az előző változatára, hogy a vers második része tetszős, akkor nem üt szöget a fejembe, hogy az első akkor nem annyira... szóval - ezért gondoltam át és lett ez belőle!:))
Örültem nektek - szép estét, jó éjt kívánok!
gosivali2016. július 26. 17:45
"egyszer lefordul majd ingedről a minta,
egy elfelejtett emlék válladra ül" - itt is ezek a sorok... :)
baramara2016. július 25. 15:39
Csodaszép... :)
Pera762016. július 25. 12:33
:)
merleg662016. július 23. 22:51
Kedves Marika! Igazán remekre sikeredett a versed. Gratulálok.
Törölt tag2016. július 23. 18:13
Törölt hozzászólás.
BakosErika2016. július 23. 16:14
a visszamaradt szavak - versekbe zártak,
mégis szeretsz, integettél a hídról...
Marikám, szépséges lett.
Lélekgyöngyöt neveltél, majd gyönyörűre csiszoltad.
Nagy szeretettel gratulálok és ölellek.
Kicsikinga2016. július 23. 13:30
"lecsukott szemmel kérdezném, miért
terítette rám egy gyengéd szellő
pont a hófehér leplét."
Nagyon szép, mint az a "csipkeszél", amit a csipke szél fújt az olvasód elé, és aki meghatottan köszöni meg, ezt a gyönyörűt!
Rozella2016. július 23. 10:17
... mert a vers is megérik, mint a szép nő..., akinek a szépséget nem kell bizonyítani, az a sajátja, a kisugárzása, ami csak úgy van... :) Az előző változatot is újra olvastam, az szertelenebb, szabadabban szárnyaló, ez a vers viszont pontosabb, „fegyelmezettebb”, árnyaltabb is, de a lényeg: a nő a ruha alatt is mindig szép annak akinek… A "miért" csendes költői kérdése ott maradt a végén, de a feltételes mód kijelentőre váltott, vajon miért..? Talán értem… :) Most is csak azt mondom, főoldalon kiemelt versek közt volna a helye!! Nagyon nagyon SZÉP! A címváltozás is tetszett! :)
skary2016. július 23. 08:16
vetkőztetőre gondótá? :)