Képtelenség

csillogo•  2016. május 24. 07:12



Egy százszorszépért cserébe
minden nap lehajolok,
a legkisebb csokorba belefér,
mit kötök - féltőn ragyog
rajta huncut szemem.
Kezem kitapintja erét, eleven,
mutatja szövetét nekem,
neked adom színeit,
de mit várhatok,
ha nem hallok, nem látok;
mit szeretnék?
Napraforgók közt keresem,
ha elveszíteném -
arcod mögé bújt csillagom,
elhagyott sugara foszlányát,
ami már nem lehetek, elvetem.
Érted? Hallgatok.
Jókedvre derít hűségem,
tudd, bennem ragyog arcéled;
csodálom, hogy nincs szavad -
egy cserebogár lépésben halad,
százszorszépek közt maradt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2016. június 15. 06:50

Köszönöm szépen kedves @erzsebet10: !

erzsebet102016. június 5. 15:59

Csodaszép.

csillogo2016. május 27. 22:07

Képtelenség úgy elmenni aludnom, hogy ne nézzek be magamhoz :)))
Köszönöm szépen, @Rozella: @kicsikincsem: @Doli-Erzsi: @Pera76: @mystynekatika: @merleg66: @BakosErika: @mezeimarianna: igazán örültem kedves szavaitoknak!
@Pera76: asszem!:)

mezeimarianna2016. május 27. 05:11

szeretem a százszorszépet a fűben odakint pénzecskének hívják:)

BakosErika2016. május 25. 05:54

Apró örömök adják az életünk szépségeit és az alázatos ember legtöbbször meglátja, megtalálja azt.
Marikám, értem nagyszerű versed.
Ölellek szeretettel. :)

merleg662016. május 24. 22:41

Nálunk egyre inkább átveszi az uralmat a kert felett! Ha lenyírom akkor is újra és újra virágzik! Csodálatos! A versed nagyon tetszett!

mystynekatika2016. május 24. 21:26

Jókedvre derít hűségem,
tudd, bennem ragyog arcéled; - Marikám!Öröm!!!!!

Pera762016. május 24. 17:15

Egy kép az egész vers. Százszorszép-keretben. (Nálunk boglárka a neve, ültettem idén párat én is...)
Valahogy a kis virág egyszerűsége jelentheti az ember életét is, aki tudja és teszi a dolgát, boglárkozik. :)
Mit szeretnénk? Néha kételyeink vannak, de elsimulnak a tél nyugalma alatt, hogy tavaszra pompázhasson minden százszorszépen, míg az ősz el nem jő, és újra és újra. A napraforgó magasabbra nő, de nem biztos, hogy különb, mindennek megvan a maga értéke. És aki napraforgónak született, az az, aki fűszálnak, annak, színesen jó a világ...
Mi nem lehetünk? Minden lehetünk, csak nem mindig most. Hanem mikor eljő az ideje... Asszem. :)

Doli-Erzsi2016. május 24. 15:49

Szeretettel olvastam a csodás versedet!
Erzsi

kicsikincsem2016. május 24. 10:06

Szépséges...

Rozella2016. május 24. 07:39

Szép! Szeretem versed!!

Érdemes érte lehajolni, csupa rejtett szépség és titok - mint a százszorszépek, csodálni való kis virágok-világok, Érted...

Jókedvre derít hűségem,
tudd, bennem ragyog arcéled;
csodálom, hogy nincs szavad -
egy cserebogár lépésben halad,
százszorszépek közt maradt.

skary2016. május 24. 07:24

@csillogo: ámen :)

csillogo2016. május 24. 07:24

:) akkor élvezd a bicajozást!

skary2016. május 24. 07:23

@csillogo: nemfogesni...bicajozunk :)

csillogo2016. május 24. 07:22

Búvárszemüveget vigyél magaddal! :)

skary2016. május 24. 07:21

@csillogo: nekömisnyínikénemehónapmékabalcsira :)

csillogo2016. május 24. 07:19

én nem, csak a fűnyíró, de nem halnak bele - ezért van mindig kötni valóm - képzeletben!:)

skary2016. május 24. 07:18

nészaggasdléé :)