csillogo blogja

Még szép és lengésben az égi hinta
de már nem feszülhetek rá annyira
hányadán állok melyik lépcsőfokon
magam régóta nem követem nyomon
 
ráereszkedő ködök lázas álmok
almák pirosodjanak őszi ágon
maradjon meg hűs hajnalok illata
és rohanó percek galopp madara
 
kinőtt éveknek sodorja szálait
egy emléket a valóság kihasít
bőr alatt apró sejtmosoly köszönti
Magát télen is tavaszát teremti


2015. október 4.

Vallomás

(Montázs)


Már ott tartottam, ahol jól akarom érezni magam,
minél előbb berendezem a színfalakat, szeretem azt is,
hogy izgulok érted, milyennek fogod látni arcomat,
ha rád csodálkozom. Sok mindent tudok, de nem eleget,
keressük a jeleket, az útkereszteződéseket,
lehet, hogy mi egy család vagyunk.
Auránk fénye bevilágítja az otthon termeit -
süt a Nap - hőtermelésünk saját
monopóliumunk, ólomkristály tiszta lapjaink
nehezéke, amelyre a krónikás majd felírja szépen,
melyikünknek volt egymás szeme a legféltettebb menedéke.
 
Szeretem ezeket a termeket. Metszett ablakain
prizmákon törik meg a sugár,
a homokóránk össze-vissza jár.
Nem is tudom, hogy most épp hol tartok,
lehet csak megszokásból szárítkozom,
a lázálmok verejtéke soha nem ütött homlokon,
mert nem voltak...ezért adok hálát... lépésről lépésre haladok,
egyet felém, kettőt feléd - elfogy lassan a távolság,
a színfalakat lebontják, ami marad az lesz a kifutó darabok
ősbemutatója, lehet már egy idő óta azért érzem a reggelt üdének,
azért ébredek boldogan, mert annyira közel vagy, hogy már szinte szokatlan.

2015. szeptember 26.

"Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,"
kettőspont után a sorolás,
vajon lesz-e majd igazodás?
 
Hajlékban a jó szó, ölelne,
béleli az ősz-ruhát, lesz-e
huzatban, feszül-e terepre;
búcsút int az idő, teperne
 
a szóra, megüti a hangot!
Szép lesz az ige, ha nem zsarol;
lángnyelv égesse az agyagot,
folyóba tereljen patakot?
 
A szó mintha szólni akarna,
az előszobában vár haza,
parazsa az Ihlet, szaladna
felém, mellkasomban él magva.
 
Könnyű kabátját szögre dobná,
szél-vigasz szavát is akarná -
"a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!"


(Az idézet:  Váci Mihály - Mintha c. verséből)


2015. szeptember 11.

Halni rest - nyílni kész

Oszlik az éjszaka pára
felhőkből épül a háza
lomha verőfény olvad
izzik a fák lombsátra
 
Lépésben az élet alatta
belehalhatunk egy percbe
álmok is ébrednek a rajtra
vállára dobok egy nercet
 
Halni rest a szenvedély nyílni
kész egy őszirózsa tűzhető
kalapra és fejemen díszlik
vihet majd az öreg vámszedő

2015. július 6.

A szerelem is tünékeny
lopakodik a szív körül
menedéket kér megpihen
egy virág közelébe röpül

*

Hegyi patak partján egy levél
vándorok ezreiről mesél
és zavarba jön ha hallja
belehalsz majd az avarba

*

Teli torkú madárka neszez
milyen jó a nap alatt
játszik a szél kacag
napraforgóval táncra kél

2015. július  4.