csillogo blogja

Egy százszorszépért cserébe
minden nap lehajolok,
a legkisebb csokorba belefér,
mit kötök - féltőn ragyog
rajta huncut szemem.
Kezem kitapintja erét, eleven,
mutatja szövetét nekem,
neked adom színeit,
de mit várhatok,
ha nem hallok, nem látok;
mit szeretnék?
Napraforgók közt keresem,
ha elveszíteném -
arcod mögé bújt csillagom,
elhagyott sugara foszlányát,
ami már nem lehetek, elvetem.
Érted? Hallgatok.
Jókedvre derít hűségem,
tudd, bennem ragyog arcéled;
csodálom, hogy nincs szavad -
egy cserebogár lépésben halad,
százszorszépek közt maradt.

 Csillagvető

Leáldozott ez a nap is
még nem is éltem igazán
bejártam az emeleteket
a körfolyosókon előtted
ezer halott lábnyom
kerülgetem mint macska
ott ül a lépcsőn csendben
ablaktalan az éj hold
süti kenyerét éhségem
nem csillapítja miért
az igazit nem kérdeztem
eltolom a tányért mielőtt
felsebzi tenyerem
jóságod rejted napod
bent mégis az Isten
nekem krátert szabott
ezer csillagot vetett
ő tudja miért veled
soha be nem csapott.

2016. április 25.

"Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,"
kimérten állok, pár évet kérek -
"más vágyam nincs, tartson soká a föld"
arcom törlöm, izzadtság a bérem.
 
Álltam épp a szélben, magot hordott
kötényében, szórta szerteszéjjel,
nekem is adott sok ezer jóból -
felébredek egyszer csukott szemmel
 
és fák ölébe hajtom le fejem;
apránként, de álmokat is veszek -
fogság az élet, lüktet ereje,
törzsét is érem - fogja a kezem.

( az idézet Kosztolányi Dezső: A jó élet c. verséből )


2016. április 5.

Ünnepváró


Aranyat, tömjént és mirhát;
ringassuk szívünkben a bölcsőt,
a szeretet drága kincsét -
őrzik a pásztorok a tűznél.
Legyünk egymásnak Ünnep,
hagyjuk, hogy rügyet bontson,
életünk virága benne fénylik,
epedve várja egy csillag is -
minden mában, lehet holnapra
hűlt hely a pillanat varázsa.
Szürke szembogarak párája:
fejfák dísze lesz, mit kilehel...
most legyen illatos az ingünk,
vegyük fel az ünnepi ruhát,
karácsonyi gyermek lelke -
költözz a dobogó szívekbe!


Békés Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

A d v e n t

A vihar lelke egyszer megkegyelmez,
az árbocokat is lebontja; frissül a lélek,
ánizsízt lop lehelete a szájpadlásomra.
Éjszaka van, a lámpásokat elfújja,
vakon is haza fogunk találni
és csomagolunk a hosszú útra.
Észrevett. Én is mellette állok
és várok... valami égi jelre,
valami kis csodára, szeretetre,
egyszerű jászolban született
megváltóra... Isten fiára.

2015. december 6.