csillogo blogja

Egy pár összeillő fogaskerék -
egymást éltetik, de rozsda marja,
megfojtja az idő, ha elkapja:
szarkofág, árnyékban két szemfedél,

mikor hozzád indulna sóhajom -
elhagyom magam, illatod, bőröd,
aurámhoz érhetne füstködöd -
csak káprázat, piros a szemafor.

2014. január 8.

Az ősz ajkából a magok
mind kiperegtek: sóhajok.
Ajkamat könnyű mézga-csend
aszalta, csókolta számat
a szádra s úgy maradt, ahogy
cseresznyék bújtak az ágra,
fatörzs virágzó árnyára.

2013. augusztus 29.

Elaltatni kellene az időt,
valami boldog perccel délelőtt,
kiserkenne présházán egy felhő;
táncot járhat, mint két balettcipő,
 
de belereszket elefánt lába,
szökik a pillanat héja-vázba,
és percek szürkülhetnek a mára;
halak ficánkoljatok álmában!
 
Felszín alatt az úr rég nem alszik,
csak engem néz - algaszemű tavam
tükrében, rám olvad minden vágyam;
az ördög sem alszik - lent őrködik.
 
Varjúk kárálnak a szűk vetésen,
daru táncol körömvirág ágyon,
hársvirág ébreszt letépett ágon.
Legyen kék-varázs a fenyvesekben!

(2013. június 30. átírva )


 

Szótlanul didereg a lángocska,
fényévekre távol az otthona,
és míg számolhat, felül egy dombra;
szívére dal száll, szól az orgona.

Fehér az otthonom, színekre vár,
festője tavaszba mártja lelkem,
lila szálak fűzik körbe testem;
köteles tánc és fodros kis ruha.

Elbitangolt, poros a lábnyoma,
engem megszépít a kis lángocska;
megmosdat, ha nyílik az orgona.
Nem számolok, illatos a csoda.

2013. január 27.

Ringló az öled barack a szád
én csókom az összes tulipán
puszilva szélhinta csüng a fán
legyél ma enyém kis tubicám.