csillogo blogja

Impresszió

a domboldalt is veri
állig behúzott kabátban
szárnycsapásokat hall
távoli zümmögést az ember

míg esőgyöngyökön lépek
hangyák szaladnak
és pára lesz napszemüveg
rejti megfáradt szemem

Valamit kell, hogy lássak szemedben,
ami az enyémből kimaradt,
törekszem hozzád melletted, előtted
fénykavicsokkal játszik képzeletem
és az álmok tengerén hullámzik lelkem.
A fátyol lehullott már régen,
mindig szép maradsz bennem,
ha megöregszel nyárfák rezegnek;
őszbe hulló csillagneszek érintik arcom.
Megtartom a mérleg nyelvét, betűidet
olvasom, kitakarom árvaságom -
pillanatokra átváltozom, mint a bor színe
az oltáron - Isten is fiát adta -
szeret ő, szeret mégis - elhozta feltámadásom.


2016. április 16.

Öltöztessük fel a napunkat,
szórjuk szét alvó villámait,
homlokunkról az izzadtságot;
nyíljon örökké a szóvirág.
 
Illatozzon míg a Nap ragyog
és az alvó Hold felkél, legyünk
kis pirókok, ágon gesztenyék;
sudár jegenyék az út szélén.
 
Lehet majd szóvetés a télen,
elvonul az ősz, sekély vízbe
nem fúlnak madarak, felébred
a tavasz - sok kis rajban neszez.
 
Magamhoz hívnálak, hogy mesélj,
öledbe helyezem madaram.
Szeretgesd meg a kis bóbitást,
pitypangosra feslik majd az ég.


2016. szeptember 3.

Egy százszorszépért cserébe
minden nap lehajolok,
a legkisebb csokorba belefér,
mit kötök - féltőn ragyog
rajta huncut szemem.
Kezem kitapintja erét, eleven,
mutatja szövetét nekem,
neked adom színeit,
de mit várhatok,
ha nem hallok, nem látok;
mit szeretnék?
Napraforgók közt keresem,
ha elveszíteném -
arcod mögé bújt csillagom,
elhagyott sugara foszlányát,
ami már nem lehetek, elvetem.
Érted? Hallgatok.
Jókedvre derít hűségem,
tudd, bennem ragyog arcéled;
csodálom, hogy nincs szavad -
egy cserebogár lépésben halad,
százszorszépek közt maradt.

"Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,"
kimérten állok, pár évet kérek -
"más vágyam nincs, tartson soká a föld"
arcom törlöm, izzadtság a bérem.
 
Álltam épp a szélben, magot hordott
kötényében, szórta szerteszéjjel,
nekem is adott sok ezer jóból -
felébredek egyszer csukott szemmel
 
és fák ölébe hajtom le fejem;
apránként, de álmokat is veszek -
fogság az élet, lüktet ereje,
törzsét is érem - fogja a kezem.

( az idézet Kosztolányi Dezső: A jó élet c. verséből )


2016. április 5.