csillogo blogja

 

Fényúton

 

Ki a fény útját járja

Áldását szórja

A Világra.

Rám ragyogott ma

Napomnak sugára,

Fényével simított

Ragyogó orcája.

 

Csengő virágok

Tiszta kertjében,

Megigézett Ő

Csendes Létében

- Édes-harmatos -

Kék ég szívében.

 

Szívénekem

Messze szálljon,

Mindenütt jó

Embert találjon!

Járjuk együtt

A Fény útját,

Simítsuk meg

Isten ujját.

 

2009.12.27.

 

 

Lélekláng

 

Hallom Napomnak

lágy ringató dalát

érzem szívemnek

szelíd dobogását

még látom egemnek

csillagos hazáját

fölöttem ragyogó

éjszakák varázsát

tündérpalotám

ékes ragyogását.

 

Legyél üdvözítő

angyali forrás

örökké tartó

szentséges ragyogás

szívedben lelkem

virága nyíljon

legyen áldott most

minden földi otthon

rózsás kicsi arcom

arcodhoz simuljon

ISTEN szeretete

hűséges szívekben

lángra lobbanjon.

 

 

 

Pillanatkép

 

Csak úgy álltam

az út szélén

a szürke út

lassan jött

szemben felém

az idő reszketett,

te gondoltál,

 én vártam

biztos jöttödre,

egyszer csak

a fényes út

hozzám ért...

s a szent pillanatban

megállt a világ...

én csak némán kiáltottam

elhaladó fényed után.

 

2009.11.30.

 

 

Szememet lehunyva egy Nép múltjára gondolva,
Álmot szövök csendesen, békét érzek szívemben.

Szeretem a hegyeid, virágos dombjaid,
Egymáshoz simuló árnyas fák lombjait.
Fenn a csúcson kalandoz a lelkem,
Kimondatlan szavak harcolnak bennem.
Ameddig a szem ellát körös-körül minden,
Táncot jár a fénnyel, összeér az éggel,
A fehér felhővel s a tiszta kék éggel.

Olyan mintha otthon volnék
Itt is harangszót hallanék.
Hazánk szíve tisztaság
Álmomban csak a Valóság.
Tükör nekem az egész Világ
Sokszor fájdalmakkal teli Igazság.

Felejtsük a bút, bánatot, a keserves tegnapot,
Mert megszépít a jelen minden régi vétket,
Mit atyáink, anyáink elszenvedtek régen.
Segíts Urunk, amíg bírod és tisztítsd meg
Földi otthonunk!

Derült égen Nap ragyogjon,
Rontás rajtunk sose fogjon!
Álmom szövi Igazságát,
A Világ szabadságát.
Feledjük a régmúlt porát és
Tegyük áldottá e szép Hazát!

2009. július 19.

 

( Első kárpátaljai kirándulásom emlékére írt soraimat olvashatjátok! Csodálatos felemlő érzés volt a vereckei hágónál tett látogatás.

Az ott élő magyarok vendég és hazaszeretete örökre bevésődött a szívembe!)

 

Elmúlt tizenhárom

 

Földanyának havában,
Szent Mihálynak oltalmában,
Született egy kisgyermek
Isten áldásában.

Szereti az édesanyja, ki
Mindenét neki adja.
Óvja, félti, terelgeti,
Harcos énét nyesegeti.

Életútján vezetgeti,
Szabadságát hagyja neki.
Sok az egyforma vonás,
Mégis teljesen más.

Ártatlan még teste, lelke,
Tudás szomja ébred benne.
Kívül-belül ég a vágya,
Felnőtt legyen nemsokára.

Békés harcos útját járja,
Kívánom ezt születésnapjára!
Harcoljon majd életéért,
Imádkozzon kedveséért!

Szép és igaz szerelemért,
Benne fogant gyermekéért.
Egy élhetőbb világ Rendért, és
Az örök életéért!

Halld meg Uram fohászomat,
S add hozzá az áldásodat.
Köszönöm, hogy lehajoltál,
Szeretettel elfogadtál!

2009.10.08.