csillogo blogja
IrodalomMoretti Gemma: Ráadás
Kedves I -c - o - n ezt a verset neked köszönöm, hogy megtaláltam!
Ráadás
Tavasz, zsenge fűtől, s víztől illatos,
nyár, mely dús gyümölcsöt, örömöt ígér,
szelíd, vadludas ködös őszi napok.
Jégcsapos, hópihés, fenyőn ringó tél.
Hajnal, aranyfény a harmatcseppeken,
telt torkú harangszó a verőfényben,
halkuló hangok,emlékező alkony,
álmodó madarak pittyegése éjjel.
Pihenő pille a nárcisz virágán,
nyári záporok, ívelő szivárvány.
Őszi ég, bokrokon lángszín levelek,
magot leső cinkék, dermedt fák ágán.
Mindent megélt óra, új nap: új öröm,
tenyerén tartja törékeny életem.
Köszönöm, hisz minden tünde pillanat,
gyönyörű ráadás, ajándék nekem.
Moretti Gemma
MESE
Mese az erdők könyvéből
Wass Albert
Amit az apa gyermekének mond
Igen, elvesztettük az otthununkat,fiam.Elvesztettünk mindent - ahogy azt manapság mondani szokták.Mégis, nézd:szép a világ.Susognak a fák, harmat csillog a fűszálak hegyén,pillangók vannak, és virágok vannak.Tudd meg,hogy a sárgarigó egyetlen füttyével megszépíthet ezer csúnya rontást ezen a világon.Nézd a világot és figyeld meg jól! Figyelj a fákra és a madarakra! Őzre,pillangóra,virágra.Ne törődj sokat az emberekkel,és ne hallgass oda,ha cifra jelszavakkal hozzád szólnak! Az emberek csak rontani tudják a világot.
Haszontalanságokat ne gyűjts soha!Bélyeget,gyufásskatulyát,pénzt,vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban.A szépet,amit szemeddel láthatsz,füleddel hallhatsz,orroddal érzékelhetsz, és ujjaid hegyével megtapinthatsz.
Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed!Játékaidat elvehetik,ruháidat,pénzedet is elvehetik mások.De nincsen olyan hatalma a földnek,amelyik elvehetné tőled azt,hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn,mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.Nem veheti el senki tőled azt,hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van,és selymes puha keze,mint a jó tündéreknek.Egyszer egy fiatal tiszt állt a tábornoka előtt.Kemény szigorú hangon beszélt a tábornok.Tervekről,parancsokról,háborúról.Szavai mögött tankok dübörögtek,bombák robbantak,géppuskák zakatoltak.Az ablak nyitva volt, s alatta egy barackfa virágzott.Rózsaszín volt és csodaszép.Ezt a barackfát nézte a fiatal tiszt,amíg a tábornok beszélt.A tábornok hirtelen elhallgatott.- Mit néz? - kérdezte ingerülten.- A barackfát, tábornok úr - felelte a fiatal tiszt -, most virágzik. A fiatal tisztet megbüntették akkor.De ma,ha visszagondol a múltra, csak azt bánja,hogy nem figyelt még jobban a barackfára, ott, hajdan, a tábornok szobájában, amíg a tábornok beszélt.Mert a tábornok már régen nincs sehol, és amiket mondott: elfoszlott,mint a sűrű,rossz szagú köd.Csak annyi maradt meg abból a napból,hogy szép volt a barackfa nagyon,ahogy ott állt, tömötten,rózsaszínűen,puhán és mosolyogva.És a fiatal tisztnek egyebe sem maradt,csak a virágzó barackfa színének és illatának emléke abból az időből.Ez a fiatal tiszt a te apád volt,fiam.
...Adjon Isten, ami nincsen - Újesztendei ének
Benedek Elek : Újesztendei ének
"Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!"
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.
Minden ember maga tudja,
Mi néki hiányos,
Azért kérte, azt mi nincsen,
A jó Arany János.
Ami megvan, bolond kéri:
Meg a telhetetlen,
Kérjük hát csak, ami nincsen,
Egyezzünk meg ebben.
Kevés a "van", sok a "nincsen",
Ma is, miként régen,
De a sok közt, hogy egy nincsen
Rettentő nagy szégyen.
Nincs szeretet a szívekben:
Ez a legfőbb "nincsen" -
Szeretetet a szívünkbe:
Ezt adjon az Isten!
B.U.É.K. 2010
Ady Endre - Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Ady Endre:
Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sírást,
Köszönöm tört szívű édes anyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Heltai Jenő - Szabadság
Heltai Jenő
Szabadság
Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
(Ezzel egészíteném még ki a "Szabadság" fogalmát" - ha valaki még erre tévedne - hát olvashatja - 2016. május 16.)