csillogo blogja

Haza
csillogo•  2010. június 4. 07:12

Én így emlékezem...

A nemzeti összetartozás napján egy régi versemet bátorkodom ideírni - Tudom ettől jelesebb sorok is íródtak, de az én könnyes szememből (tavaly) csak ezekre futotta!:(

 

 

Jó magyarnak lenni

 

Milyen szép a szó, ha magyar

Míly csengő a dal, ha van kit összetart.

Bár levert és bús a magyar

a jelenben is fogva tart, 

de van még remény, mely bennünk él

lesz még győzelem édes hazánk egén!

 

Emberek halljátok, mit nehéz megérteni,

legyen jó érzés magyarnak lenni!

A határon innen és túl

az édes Haza Fia is lehet Úr!

Legyen tiszta a szívünk,legyen dicső igéretünk,

hogy a határon túllal is egyek legyünk.

Szerető szívvel, egyetlen dallal

 nemzeti himnusszal tarts össze Magyar!

Emberek lássátok, eljön majd hozzátok

a béke, szeretet, az összetartozás,

a mindenkivel egységben

nemes igazság.

 

Mondjuk el újra ki tudja hányszor

az imát égi Édesanyánkhoz!

 

Jöjjön el Urunk megváltó kegyelme

adjon áldást,bőséget,

méltó fölséget

e szétszakított nemzetre!

 2009. június.

________________________

 Imádság:

Mit határoz az, Uram, ha sötét a jövő?
A holnapért imádkozni akarok!
Oltalmazd meg ma szívemet,
védj meg ma engem,
s add nekem mára szent világosságod!


Lisieux-i Szent Teréz

 

 

 

 

csillogo•  2010. március 2. 13:27

Drága a Haza

 

 

Drága a Haza

 

Minden lélek eredendőn

Boldognak született,

Ébredjen hát minden szívben

Szép és igaz szeretet.

 

Kigyulladt már kis szívemben

Szeretetnek lángja,

Mutassa a célt, az utat

Reményt keltve máma.

 

Add áldásod, irgalmad

Kikelet havában,

Legyen béke szeretet

Isten oltalmában.

 

Halljad Uram szent énekem,

Szép fohászom kérlek,

Ne legyen most számkivetett

Kedves magyar népem.

 

Fogjon össze minden ember

Szép Magyarországon,

Csillanjon a nemzet szeme

Fényes koronánkon.


Minden ember boldogsága,

Reményteljes szép országa.

Forrjon össze szívünk szava,

Érted élünk drága Haza!

2010. március 2.

csillogo•  2009. november 22. 12:18

Álomszövő

Szememet lehunyva egy Nép múltjára gondolva,
Álmot szövök csendesen, békét érzek szívemben.

Szeretem a hegyeid, virágos dombjaid,
Egymáshoz simuló árnyas fák lombjait.
Fenn a csúcson kalandoz a lelkem,
Kimondatlan szavak harcolnak bennem.
Ameddig a szem ellát körös-körül minden,
Táncot jár a fénnyel, összeér az éggel,
A fehér felhővel s a tiszta kék éggel.


Olyan mintha otthon volnék
Itt is harangszót hallanék.
Hazánk szíve tisztaság
Álmomban csak a Valóság.
Tükör nekem az egész Világ
Sokszor fájdalmakkal teli Igazság.


Felejtsük a bút, bánatot, a keserves tegnapot,
Mert megszépít a jelen minden régi vétket,
Mit atyáink, anyáink elszenvedtek régen.
Segíts Urunk, amíg bírod és tisztítsd meg
Földi otthonunk!


Derült égen Nap ragyogjon,
Rontás rajtunk sose fogjon!
Álmom szövi Igazságát,
A Világ szabadságát.
Feledjük a régmúlt porát és
Tegyük áldottá e szép Hazát!

2009. július 19.

 

( Első kárpátaljai kirándulásom emlékére írt soraimat olvashatjátok! Csodálatos felemlő érzés volt a vereckei hágónál tett látogatás.

Az ott élő magyarok vendég és hazaszeretete örökre bevésődött a szívembe!)