Ideák

csillogo•  2013. február 18. 11:56

Az elhajló fák hűs neszében,
bőrkötésben Isten hidege
megvesz, hétről hétre összegyúr,
két szerető kézzel engem fest

újra, álljam a téli sarat,
melyet fojtó haragom dagaszt;
várjak türelemmel tavaszig,
minden pirkadat szakadásig.

A fényes szelek felém futnak,
bent öreg suhanc mindig velem,
mellében vitorlák dagadnak -
orchideákat lát szememben.

2013. február 16.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2013. február 19. 08:09

Köszönöm Seám!:)
Kata - egymásba ölelkezve ez nagyon tetszett!
Kedves János - örültem neked - köszönöm a látogatást!:)
Kedves Black - mindig ártatlanul jössz a blogomba és meglepsz!:)
Limmi az a kép: ;)
PusziM

Törölt tag2013. február 18. 23:17

Törölt hozzászólás.

mystynekatika2013. február 18. 23:07

Örömömet lelem nálad, olyan
leleményesek a képeid,
gondolatcsemegék egymásba ölelkezve!!
Bravó!kata

Black2013. február 18. 19:12

csodálatos puszim

Schmidt_Aladar2013. február 18. 18:10

Kedves Marika!Nagyon kifejező a versed, tetszenek a metaforáid! A tavasz pedig már a nyakunkon van, ha meg nem tréfál az évszaktársaság.:)
szeretettel olvastalak:
János

Törölt tag2013. február 18. 16:12

Törölt hozzászólás.

csillogo2013. február 18. 16:09

A harmadik is a képben van,mert az mindig ott van!:)
Igaz!?

Törölt tag2013. február 18. 16:07

Törölt hozzászólás.

csillogo2013. február 18. 16:04

Nagyon szépen köszönöm,hogy olvastátok!
Erikám inkább az elsőre gondoltam!:)
Sarolta, Mariann, Skary, Erika - örültem nektek!
ViszontöleléseM!:)

BakosErika2013. február 18. 15:36

mellében vitorlák dagadnak -
orchideákat lát szememben....

Még nagyon sokáig így legyen, Marikám!
Szeretettel olvastam szépséges versedet!
Ölellek!

skary2013. február 18. 13:32

:)

baramara2013. február 18. 12:24

Nagyon szép! :)

dvihallyne452013. február 18. 12:20

Nagyon tetszett! :)))

Pera762013. február 18. 12:07

Azért kell felöltözzünk. Mert a barátok szavai melengetőek... A magány az, mi megfagyasztja lelkünkön a bőrt. A társtalanság, a szeretethiány. S amit adunk. visszaköszön. Felerősödik. A lélek-e az öreg suhanc? :) Nem. Az a szív... A pirkadat-szakadásig talán kötőjellel jobb lenne. Szerinted?
Tavasz. Az eljön. Mindig. Kibomlik a kék ég vászonkendője, mikor ''orchideákat lát szememben''. Amúgy ez a legszebb sorod.
MMM