Hazám

csillogo•  2012. január 25. 06:39

Hazám a szívemben dobogsz
mindenkor édes e teher,
ágról szakadt márciuskor
őseinknek vére cseppent.

Akkor a föld görbült hátán
zöldellt a fű, bábeli zűr;
poros vén időn temető,
vértócsa rajta rég kihűlt.

Zsendüljön már a tavasz,
Friss szelek szórják magjukat,
hogy kalászost arassunk;
ne osszák szét kis hazánkat.

Pilisben dobogó föld-szív
akarat vagyunk, sóhajtás,
arany kalitkánk menedék,
piros,fehér és zöld hajtás.

Országunkban rend legyen!
  Fenevadak tornya dőljön,
magyar kézben és földön,
ágról szakadtan se féljen.

2012. január 22.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2012. január 25. 15:20

Erika - örülök!Szeretettel üdvözöllek!

BakosErika2012. január 25. 15:11

Kedves Marika!

Szeretettel gratulálok nagyon szép hazafias versedhez.

Ölel: Erika

csillogo2012. január 25. 14:40

Köszönöm szépen,hogy olvastátok!
Skary mindenki a sajátját fújja!:))
Virág érezni,hogy szívből szóltál - köszönöm!
Irénke csak az idő szalad és a változás szele a nyakunkban.Időben kell jól és tisztességesen dönteni,hogy hazataláljunk!
Őrni köszönöm,hogy benéztél - iparkodtam a rímeknél is!:)
Mit ér a szív,ha nem szólal meg belül egy dal, ha a haza szóba kerül. Lelkes emberek kellenek - én most csak próbálkoztam...
Van miért büszkének lenni, még akkor is, ha a látszat csal. Sok híres és kiváló embert kapott ez a haza - ezek örökségéből kifogyhatatlanul meríthetnék,mert ők a Forrásnál jártak és továbbadták lényegüket!:))
A szer-elem része az életemnek minden iránt és nem festek hamis árnyakat oda,ahová a Nap sütni szeretne!

''Hősöket festek, mindig hősöket!
minden rendű és minden rangú hőst!
akinek mindig minden sikerül!
s a fájdalmas szív balzsamcseppet érez,
és könnye közé mosoly is vegyül.
Festek reményt a reménytelennek!
Szabadságot a rabságba vetettnek!
Győzelmeket a láncolt kezűeknek!
Aranytermést a kifosztott nemzetnek!
S ha tőlük egykor én is távozom,
varázstükrömet e földön hagyom:
e földön hagyom lelkem álmait,
fantáziám színes lámpásait:
a tündérkincset, mely csupán azé,
akinek ragyog, akinek öröm.
És ezt a kincset el nem veheti
a magyartól az idegen köröm.''

Gárdonyi Géza

Köszönöm...!

Ernest2012. január 25. 11:49

Kedves Marika!
Tartalomra nagyon szép a versed, tetszik, a rímeket nézve az utolsó versszak klassz.
Üdv : Őrni

irenke2012. január 25. 10:52

Hazatalálunk....
Szeretettel!
Ölellek :))

Törölt tag2012. január 25. 09:02

Törölt hozzászólás.

skary2012. január 25. 06:40

hűűha..mennyire de mennyire más dallam mint az enyém :)