Habcsók

csillogo•  2014. december 11. 20:57


Habcsók



Régen volt, talán igaz sem volt, hogy a kevésből mennyi, de mennyi jutott az ünnepekre... volt egy kedves nagymamám, aki őrzött, féltett és mindig meglepett valamivel - pénz híján dolgos, szorgalmas kezével mindig csodaszép ajándékokat készített nekem.
Rég volt karácsonyok illata jutott eszembe és valamiért először a habcsók. Azelőtt azt is mi magunk készítettük, akárcsak a bejglit és a karácsonyi aprósüteményeket, mézeseket.
Olyan ügyes és ötletes volt ez a nagymama, aki szintén Mária volt, hogy még azt is meg tudta élethűen rendezni, hogy amikor megszólalt a csengő, hogy megjött a Jézuska és végre a szobafogságból kiszabadulhattam - álmélkodva láttam a nyitott ablakot és a függöny lebegését és nagymama szavai itt csengnek még bennem... Marikám, épp most ment el a Jézuska, és a feldíszített fenyőfa, rajta az égő gyertyák és csillagszórók látványától annyira meghatódtam, de abban a meghatódottságomban már  a következő pillanatban fürkésző szemmel a fenyőfa alá tekintettem és lázasan kerestem, hogy vajon mit hozott nekem...
Történt akkoriban is olyan, hogy mondták a szülők, írjál a Jézuskának, hogy mit szeretnél, hogy hozzon neked karácsonyra! Akkoriban kedvenc meséje volt mindenkinek - Lolka Bolkán - kívül - a Mazsola és Tádé... és persze Böbe baba - nos erre esett a választásom, ha ez teljesülhetne, ha ezt megkaphatnám, akkor nagyon boldog lennék - írtam az ajándékkérő  levelemben!
Valahogy ez a levelezés akkoriban divatban volt - barátok, családok között is, hisz nem volt más, vagy a személyes rokonlátogatás (hála az még mindig divatban maradt, hogy ünnepek alkalmából összejönnek az emberek és időt, szeretetet adnak egymásra-figyelésükkel.)
Barátnőmmel, Eszterrel negyedikes, ötödikes korunkban elég volt, ha egy-két hétig nem láttuk egymást - már levelet írtunk. Volt időnk, kíváncsiak voltunk egymásra, hogy mi történt az egymás nélkül telt napokon, merről fújt a szél, épp milyen könyvet olvastunk, mi volt a látnivaló, merre jártunk - mondjuk a nyári nyaralások alkalmával.

Visszatérve a karácsonyi meglepetésekre - még  egy nagyon szép élményem volt és még mindig nagymamáról, mert az akkori anyukák  dolgozni jártak, édesanyám két műszakban csemege boltban volt pénztáros - szóval nagymamára maradtak a meglepetések.
Nagyon sok  babám volt (12) és szépen tudtam velük játszani - én is ruhákat varrtam már tízéves koromban. Nos egy karácsony alkalmával egy használatból kivont szakajtóból nagymamám mózeskosarat készített, babát bele, takaróval, párnával, babaruhával. Egyik legszebb emlékeim közé teszem ezt az ajándékomat is. Kis házunk volt, és ott éltem szüleimmel és a nagyszülőkkel együtt, de vajon, hogyan lehet titkot tartani, ajándékot készíteni az unokának - ez bizony nem okozott fejtörést, mert ő mindent megoldott.
Nekünk időben le kellett feküdni (itt említeném meg, hogy volt egy kedves barátnőm, Zsuzsinak hívták és ő velem nőtt fel két éven keresztül, nálunk lakott és csak hétvégére vitte haza anyukája, mert nyomdában dolgozott, két műszakban és nem tudta megoldani kislányának elhelyezését, míg alsó tagozatosok voltunk, nagymama tehát hivatásos bébiszitterként is avanzsált), az ajándékkészítés mindig lefekvés után kezdődött, mi meg csak találgattuk, hogy vajon miért nem jön lefeküdni nagymama, mert ő  a konyhában varrogatott, mikor mit tudott a fáradságos nap után elkészíteni - és ami talán a legfontosabb, hogy azzal a nyugalommal, amit mostanság már nem tapasztal az ember, mert elfojtjuk a csapot, a türelem csapjait, és kapkodunk, idegeskedünk, hogy még ezt is, meg azt is meg kell csinálni, de hogyan. Ingerszegény volt a környezet és örültünk, ha hét közben szakköre járhattunk, hétvégén meg a barátnőkkel közösen könyvtárba és ott "buliztunk"! JÓ volt, szép volt, örültünk a csíkos és pöttyös könyveknek, mert szerettünk olvasni...

A karácsony és ünnepköre valóban a még fokozottabb egymásra figyelés ideje kell, hogy legyen, a türelmes várakozásé, ami régen természetes volt, ma már közkincsé válik, ha meg tudjuk teremteni, mert AKARJUK MEGTEREMTENI  - elsősorban magunkban a békét, meghittséget, varázsoljunk a régi nagymamák lelkületével, mert mindig lesznek unokák, akik majd emlegetni fogják, mint én is gyermekkoruk legszebb pillanatait.
Kedves barátaim és ismerőseim, olvasóim így még advent teljében - gondolok Rátok nagy-nagy szeretettel és kívánom, hogy mindnyájatoknak - magamat is beleértve - legyen türelme, kitartása, hogy mire elérkezik hozzánk a gyermek Jézus - még legyen erőnk és kedvünk igazán szívből megünnepelni az összetartozásunkat!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2014. december 24. 08:00

Köszönöm kedvességeteket Ametist és Sea - baráti ölelésem!
Legyen békés az Ünnepünk!
Ametist, azért írtam meg - mert már akkor is, nálad is, ott voltak az angyalok...!:)

Törölt tag2014. december 22. 22:12

Törölt hozzászólás.

Ametist2014. december 22. 15:15

Megírtad a gyermekkoromat, köszönet érte, kedves Marika :) Szép ünnepeket Neked!

csillogo2014. december 20. 09:33

Köszönöm Erikám!
(...)

Pera762014. december 16. 12:39

Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen lelkületű tesiM lehet...
Olyan jó visszaemlékezni veled, így, ahogy, a szépekre ráhangolódva, a rosszakat - ha voltak is - elfelejtve...
Kár, hogy mamádat nem ismerhettem...
.......................

csillogo2014. december 12. 15:55

Köszönöm kedvesek vagytok @Molnar-Jolan: @pauleve55: @Ametisz: @Sea_Miller: @skary: @Doli-Erzsi:
- jó, hogy benéztetek, olvastátok... ritka pillanataim, mikor ilyenről tudok írni, de legalább elmondhatom, hogy csak a szebb pillanataimra emlékszem már gyermekkoromból - volt más is, de felnőtt fejjel megértettem és belenyugodtam, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogyan történt...
Szép estét kívánok Nektek!

Doli-Erzsi2014. december 12. 13:15

Örömmel olvastalak! :)

skary2014. december 12. 06:22

elmúlt virágok illata :)

Törölt tag2014. december 12. 00:28

Törölt hozzászólás.

Ametisz2014. december 11. 22:58

Igen!...így kell tennünk, hisz mi teremtjük meg magunk körül a pillanatokat, az ünnepek varázsát, és csak mi tehetünk azért, hogy mindig szép fényben csillogjon a szívünkben!
Jó volt kicsit átszellemülni Veled a régi ízekbe!...habcsókot még nem sütöttem, de ami késik nem múlik!
Pusszancs!

pauleve552014. december 11. 22:04

Jó volt Veled utazni az időben :-)

Molnar-Jolan2014. december 11. 21:15

Meghitt, visszaidézi a régi pöttyös-csíkos könyvek világát, és az igazi meglepetéseket, amit nem lehet pénzért megkapni. :)
Puszi, és örömteli Adventet Nektek!