Félember

csillogo•  2010. szeptember 22. 06:28


Félember

 

Darabokra törik a szívem

Látom az emberek fájdalmát

Másnapos kovásztalan kenyér

Asztali bor, nem oltja szomját.

 

Munka, család, szeretet nélkül

Tengetik sorsukat, alkusznak

Bőrüket is vásárra vinnék,

Lepusztult romok között hunynak.

 

Nem látnak kiutat, megélik

Sorsukat, rendelés szerint, fáj

Mikor látom emberek harcát,

Leszegett és réveteg arcát.

 

Minden gondolatuk csak szikra,

Nem kaphat lángra, nincs jussa - fél.

 

2010. szeptember  21.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2010. október 6. 06:52

Köszönöm Mariann aranyos vagy,hogy hosszú hallgatás után ismét rám találtál!
Üdvözöllek újra itt a Poet oldalán!
Szeretettel:Marika

MOROZOWSKY2010. október 5. 17:41

Nagyon nagy realitást írtál meg...mi csak segíthetünk nekik, megmutathatjuk az egy igaz utat ami van ebben az életben, akiben bízhatnak, s akiben vethetik bizodalmukat....
nagyon aktuális probléma.
Örülök, hogy olvashattam.

csillogo2010. szeptember 28. 08:35

Myra nagyon szépen köszönöm!
Örültem,hogy itt jártál!

Törölt tag2010. szeptember 28. 08:28

Törölt hozzászólás.

csillogo2010. szeptember 23. 07:16

Köszönöm kedves Maya!:)

mezeimarianna2010. szeptember 23. 07:05

Nagyon jó vers!!!!Gratulálok!!!

csillogo2010. szeptember 23. 05:54

Köszönöm szépen kedves Edina,Marina és Tenger!

Törölt tag2010. szeptember 22. 17:04

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. szeptember 22. 12:12

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. szeptember 22. 10:33

Törölt hozzászólás.

csillogo2010. szeptember 22. 08:51

Drága Enikő igen ez is lehet a valóság,ahogyan te írod + a szabad akaratot is a kezünkbe tették, ha nagyon messzi vizekre evezünk, a vitorlánk lyukas, erőnk kevés hozzá, akkor vízbe is fulladhatunk!
Puszi: Marika

siskaeniko2010. szeptember 22. 08:28

Kedves Marika, nagyon szépen versbe írtad ezt a szomorú valóságot.
Úgy gondolom, mint ahogy leírtad, meg kell élni a sorsunkat. Ám azt hozzá kell tenni, hogy lehet nem ez lenne a sorsa, csak letért az útjáról. Mert lehet, hogy ezt is meg kell tapasztalni de ha feladja a küzdelmet nem találkozik azzal a személlyel, akivel annak idején szövetséget kötött, aki neki a katalizátora.
Sajnálom.
Puszillak: Enikő

csillogo2010. szeptember 22. 08:08

Kedves Kalitka örültem a látogatásodnak s nem szégyen,hogy újra összeszorult a szívem míg olvastam a hsz-t.Valóban, alig van ''használható'' megoldás és a segítség sem biztos,hogy hasznára válik - főleg nem az alamizsna, ami csak a pillanatok túlélésén segít.Több forrásból is hallottam,hogy sajnos az embereknek meg kell élni a sorsukat - nincs menekvés!:(
Talán következő életükben - reménykedhetnek - ha csak egy kicsi szikra is bennük van,hogy így mégsem akarok élni - és változni akarok - de ehhez nagyon nagy lélekerő kell.
Talán ezek az emberek üzennek a jobb sorsúaknak - nekünk is, hogy hogyan nem szabad.Mindenesetre engem mindig szíven üt és együttérzésemnek adok hangot. Ez azonban rajtuk nem segít - rajtam igen,mert észrevettem és ha tudok valami kicsit is adni - segítettem. Hmm...:(
Köszönöm!

kalitka2010. szeptember 22. 07:54

Kedves Marika!
Komoly és aktuális téma, ami versedből az olvasót megszólítja...
Naponta találkozom újabb és újabb, nehéz sorsú emberekkel, akik élete lehet, számukra örökre megváltozott...reménye sem nagyon van arra miképpen irányítsa újra élhetővé...csak hallgatom és alig tudok a számára valami használható megoldást adni...
Ilyenné lett az életünk,melynek minden percében egy láthatatlan, személytelenségbe burkolódzott ellenséggel kell megküzdenünk és csak éppen azon múlik, hogy nem kaszabol le minket, hogy éppen talált egy nálunk sebezhetőbbet...:((
Dajkálgasd még kicsit versedet, ahogy Vitorla is javasolta...aztán főoldalra vele...
Nagyon tetszett!
Szeretettel olvastalak,
kalitka

csillogo2010. szeptember 22. 07:03

Köszönöm szépen kedves Ancsa,hogy olvastál és Vitorla köszönöm a hsz-t.
Megnézem és átgondolom!:)
Köszönöm!

Törölt tag2010. szeptember 22. 06:52

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. szeptember 22. 06:50

Törölt hozzászólás.

kapocsi.ancsa2010. szeptember 22. 06:37

Egyik napról a másikra élünk..
s mi jut, már csak félve nyúlúnk érte..