Életjel

Haza...szeretet...elfogadás...érkezés...nyugtával dícsérni minden napot!

Itthon vagyok és hálával tartozom mindenkinek,aki segítőm volt és gondoskodott,oltalmazott bennünket a Csíksomlyói zarándolklaton.

Nagyon izgalmas kalandokba keveredtünk és azt hiszem nehéz lenne érdekfeszítően beszámolni a történtekről - talán pár kiragadott pillanat, ha sikerül ilyen karikás szemekkel!:))Már tudom,hogy miért esik Csíksomlyón mindig az eső - ez a "rituálé" része - kaptunk bőven a langyos tisztító vízből!Mikor toronyiránt felértünk a dombtetőre majd kisvártatva már csak egyedül találtam magam a nagy tömegben,mert sokfelé szakadt a társaság, akikkel együtt mentem, arra gondoltam,hogy majd csak lesz valahogy!A kisfiam a barátjával már a felfelé menetben lehagyott,mint akik már jól ismerik a terepet.Gondoltam a hármasoltárral szemben a bükköserdő szélén jó helyem lesz és amúgy is vártam Erikáékat (Pera), akik a megbeszéltek szerint később meg is érkeztek.A kisszékemen ülve bámészkodtam, sehol egy ismerős arc és egyszer csak az erdő felől megjelent kisfiam a barátjával és azt mondta! Anya honnan tudtad,hogy mi itt vagyunk? :) Ölelés és puszi - most nem számított,hogy százan látják!:) Ennyit a kötelékekről!Akkor már megnyugodtam és a teljesen leizzadt hátamat sütettem a ragyogó napocskával és hallgattam a készületeket és a bemondót,aki mindig a legfrissebb adatokkal szolgált.Odajött hozzám egy 10-12 év körüli kislány és szórólapot kínált! Elfogadtam és kérdeztem,hogy kell-e  fizetni? Azt mondta,hogy nem és én kértem,hogy megölelhessem és adtam két puszit,mert olyan szép, tiszta tekintettel mondta,hogy erről minden magyarnak tudni kell a "Szentkorona" rádió szórólapja volt.

Mellettem egy fiatal házaspár két kislánnyal érkezett és ők is a fűre telepedtek majd a nagy jövés menésben egy másik anyuka szintén két kislánnyal araszolt felfelé.Az egyik 6 év körüli lehetett és az egyik lába sérült volt és én elsírtam magam,hogy hihetetlen lelkierő kellett,hogy ilyen messzire a saját lábán felvonszolja magát ez a kisgyermek.Anyuka békésnek és türelmesnek látszott.Szóval szipogtam és a zsebkendőmet rakosgattam!Ezután jött a pillanat,hogy megérkeztek Erikáék,akikkel előző este a szálláson Csíkszépvízen találkoztunk.Elkezdődött a mise és a felhők is egyre jobban gyülekeztek összefogásban a sok kicsiből takarót szőve.A mise felénél elkezdődött...esett esett és esett.Rosszul mondom...ömlött!

A bükköserdő menedéket adott,de a mise végén már a himnuszok alatt kisfiam azt mondta,hogy ő már nem bírja és ők elindulnak lefelé! Hmmm...el kellett,hogy engedjem!Azután mi is Erikával és családjával szomszédasszonyostul (ha jól emlékszem) összekapaszkodva a letaposott fűvön csúszkálva - dézsa esővel a nyakunkban nekivágtunk!

Minden védőruha rajtam volt és ennek ellenére a nadrágom és a cipőm rövid idő után teljesen átázott,de nem fáztunk.Mire leértünk kisfiam is előkerült, újra "nagytalálkozás" volt!

Hálát adtam mindenért - köszönöm,hogy sokan gondoltatok Rám és lélekben velem voltatok! Nagylaknál jöttünk át a határon és nagyon szép volt az idő!A napocska mellett hamar felfedeztünk egy szelet szivárványt,ami majdnem Budapestig kísérte a buszt. Nagyon boldog voltam - mindenkinek mindent megköszöntünk - elbúcsúztunk - szóval hazaérkeztem egy olyan földről - amire lábam léphetett - ahol hű és szerető szívek dobognak és óhajtják a szerető viszont szót és lelkeket. Erdélyország földje - zöldben pompázott és ahová csak a szemem és a szívem ellátott gyönyörűen megművelt földeket,dombokat,kanyarulatokat és illatokat érzett. A két napig tartó eső és más apró viszontagságok ellenére nekem ott kellett lennem!

Köszönöm, hogy olvastok és most szétosztom közetetek az áldást,mert  "együtt voltam" veletek,mert mindenki egyszerre volt jelen bennem a hazám a családom - a barátok - az írótársak és az összes zarándok,aki csak megfordult és pillanatokra,de összeakadt tekintetünk! Ernő gondolom,hogy valamiért így kellett lennie,hogy nem tudtunk összetalálkozni,de örülök,hogy hírt kaptam felőled is!:)

Mindnyájatoknak békés,szeretetteljes Pünkösd hétfőt és hetet kívánok!

Szeretettel: Marika