Egyszer volt

csillogo•  2014. július 19. 08:23

"és szeretném megérteni
a csodát hogy boldog vagyok
boldog az de nincs rá szavam"

élj bontsd szirmát a versnek
árgus szemekkel figyelj
szabaddá tesznek sorok
értelmet adnak képek

nem lehetsz bilincs
szélnek adnám azt is
mi nincs - vigye el a szót
ha fáj
légy kohézió válogass
figyelj ütemre hass
minden hét erőt is ad
mert arcul is csaphatna
ha roppan sötét tükre

indítsd csak útjára
ha szereted akkor is
légy szabad válogass

2014. július 18.

/az idézet rész Szabó Lőrinc: Szélcsöndes ormok c. verséből/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2014. július 21. 06:48

Katám köszönöm szépen - a válogass szó helyett kellene valami más!:)
Lehet majd - nem jó a szóismétlés...
Szia Gyurikám!:)
Kedves Ametist - örültem, hogy olvastál megint!:)
Szép napotok legyen!
puszi

mystynekatika2014. július 20. 21:29

légy kohézió válogass -
légy szabad válogass -
A szabadság felhőtlen örömével
olvastalak! és ölellek!kata

dobosigyorgy2014. július 20. 20:52

:)))))

Ametist2014. július 20. 09:03

Írni csak szabadon lehet, úgy, ahogy te is teszed, üdv. kedves Marika :)

csillogo2014. július 19. 22:42

:) @Kapernyickij: - jó éjt! Köszönöm!

Kapernyickij2014. július 19. 22:22

:)

csillogo2014. július 19. 22:05

@Pera76: köszöntelek én meg Én!:)
@bakonyiili: köszönöm Ilike, hogy olvastál!
@Doli-Erzsi: szeretettel láttalak Erzsikém!
@Mamamaci40: persze, hogy a jó is tud fájni, még jobban is... jó a léleknek, ha könnyet ejthet - megtisztul általa, a buta-jó könnyeket meg csak szeressük, hisz a miénket szeretjük, magunkat és ez jó!:)
Kicsikingám szeretettel láttalak!
Erikám - jó, hogy itt voltál!
Köszönöm mindnyájatoknak szeretettel!

BakosErika2014. július 19. 16:09

nem lehetsz bilincs
szélnek adnám azt is
mi nincs - vigye el a szót
ha fáj...

Megérintő, gyönyörű gondolatok, Marikám!
Nagy szeretettel olvastalak és gratulálok.
Ölellek: Erika

Kicsikinga2014. július 19. 15:12

Megköszönöm!

Mamamaci402014. július 19. 14:49

most és pont most, ez nagyon, buta-jó könnyeim lepik el szemem, újra és újra, de ez most jó, és most a jó is fáj...hagyom, mert ez már út a teljes gyógyulás felé, legalábbis a kapu, nagyon köszönöm!

Doli-Erzsi2014. július 19. 13:53

Marika ez csodálatos szép alkotás!
Ölelésem.

bakonyiili2014. július 19. 12:56

Nagyszerű sorok!

Pera762014. július 19. 09:32

@csillogo: Megírom én, ha nemjóvagyis. :)
Kicsikingánk, egy verseddel elébb ezt mondta: "Isten éltessen Téged és nagyon szeret, ha ilyen Barátot, Lélektestvért küldött Neked!"
Én köszönlek meg, a Világnak...

Törölt tag2014. július 19. 09:31

Törölt hozzászólás.

csillogo2014. július 19. 09:22

Seám téged még véletlenül sem szeretnélek kihagyni - lehet kicsit szeles voltam - köszönöm,hogy olvastál ölelésem!

csillogo2014. július 19. 09:12

..........
Visszahúztál, pedig már mentem... volna, de nem hagytál!:)
Versről így írni (nemcsak nekem) csak te tudsz.
Mit is tudnék most szólni, attól nem lennék több - te is egy Angyal vagy - kit értem küldött... jó vagy nem jó megírtam nagy örömmel....
megyek munka lesz, a barackok várnak!:)
MMM

Pera762014. július 19. 09:09

(vagy idézett rész vagy idézetrész azt hiszem...)

Pera762014. július 19. 09:05

A vers mai hangvételű, minden sorát így érzem helyénvalónak.
A cím mesebeli kezdetet jelez: Egyszer volt. És akkor itt kíváncsivá is válhatunk, hogy mi volt, mi a történet, bár a pontlezárás sokat elárul. Ha hármaspont lenne, akkor felmerülhetne az a kérdés: még nincs vége. De az az egy pont nagyon lezár valamit. Határol. El. Időben. Térben. Valóra ébreszt. Kidob kicsit a mesebeli hangulatra ráállásból.

Mi is a vers? Egy virág. Margaréta-sziromjáték. Olyan gyermekkori. Szeret, nem szeret - tépkedjük a vers szirmát. Vajon mi lesz az utolsó? Majd megválik. Addig játsszunk a gondolattal.
Bontjuk a verset, olvassuk, hámozni ki belőle a lényeget, azt hogy mit üzenhet az alkotó, mit szeretne átadni az olvasónak, befogadónak. Haladunk szóról szóra, lépésről lépésre, s úgy nyílik ki a lényeg. És talán több, mint játék, nem is szirom-tépkedés: maga az élet. Úgy, ahogy van.
Mindenekfelett ott a tanács legelőször: élj. Akárhogyis van, bármi jön: élj. Mert ami van, akárhogyan alakulhat, ha hisszük: valóra válhatnak a csodák.
A vers fel/ki/megszabadít, eloldoz, szárnyakat ad, beleköltözünk és kirepülünk: otthon. Megnyugvás. Menedék. Szállás.
A vers, az érzelmek rabbá tehetnek. Ha nem vigyázunk. De ha helyén kezeljük a dolgokat: lebilincstelenedünk. A van s a nincs között létezhet-e bármi átmenet? Ezt látom megfogalmazódni. Ill. én fogalmazom meg, téged olvasva.
Mesebeli, mágikus szám a hét. Népmeséink számtalan elemet tartalmaznak, mi összefügg a hetes számmal.
Amit még különlegesnek találok, azok a sorok. Egyesével is értelmesek,
de soráthajlásoknak is tűnhetnek több helyen, ezáltal a tartalom, a gondolatok folyása hirtelen más mederbe térül, mégis valami fura módon egy helyen marad. Többértelmezésűek olykor.
Az itt-ott feltűnő rímek, belső rímek ráerősítenek a mondanivalóra ott, hol szükséges, ahol nincsenek, ott meg éppen fölöslegesek lennének.
A vers végét erősnek érzem, ott is lehet párhuzamos/elhajló véglezárású gondolatoknak venni a tanácsot, ám szabad utat is enged, teret a végtelenbe, a bárhová bármikorba...
Azt hiszem, mostanában ez az egyik legjobbad.
S tudod, ha nem így lenne: megmondanám.
:)

Törölt tag2014. július 19. 08:58

Törölt hozzászólás.

csillogo2014. július 19. 08:42

hála legyen érte...
@kapocsi.ancsa: szia Ancsám - köszönöm...!
@Pista: kedvesen szóltál - köszönöm!
Szép napotok legyen!

Pista2014. július 19. 08:37

A boldogságot nem kell megérteni... Érezni kell, élni vele :)
Gyönyörű, önzetlen...
Gratulálok kedves Marika :)

kapocsi.ancsa2014. július 19. 08:26

menni, menni...

szép reggelt