Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy karnyújtásért cserébe
csillogo• 2014. március 28. 15:44
Egymás közelségében a távol,
kibontott vitorlák feszülnek.
Szemed tükre erősíti látásom,
tetten éred minden gondomat.
Parton egy lábnyom - lenyomat,
Istennel együtt zöld a pálya,
mellettem szalad tenyerén tart;
kertjeinkbe öröm-madár száll.
Mit elengedünk mindig visszatér,
csőrében olajág, pillantásod
ajándék, elsuttogtam, hogy itt vagy!
"mint legyezőszárnyú friss madárhad"
Vesztésre soha nem áll a jövő,
ha megálmodtad önmagad, megtart
Fényed, puha ajkad csend-oszlopa.
Nefelejcs szirmot bont - hozzád értem.
2014. március 27.
( ezt üzenem a létezésem forrásának...
és szívből köszönöm versem ihletőjének is.)
csillogo2014. április 8. 20:07
Köszönöm Maya, köszönöm Mantra - örültem nektek!:)
mantra2014. április 8. 16:33
Nagyon szép üzenet! :)
mezeimarianna2014. április 2. 20:23
szép és nagyszerű,gratuláok!!!
csillogo2014. március 31. 21:07
@Allegra: köszönöm az időzést - ölellek!
@baramara: Kedves vagy Mariann - köszönöm szépen!
@beam: köszönöm kedves Bea!
@Pera76: ... "nem teher.Kincs." Jól láttál Tesim! Az ilyen verseim "időmentes" pillanataimban íródnak - kevés van, de még van... !:)
Pera762014. március 31. 14:37
Néhány gondolat megfogalmazódott bennem, megosztanám veled, tesiMMM.
Van úgy, hogy a távol közelebbre jő és a közel olyan messzeséget eredményez, amiket szavakkal nehéz kifejezni, de érezhető.
Egymás mellett és mégis messze. Karnyújtásnyi galaxisban.
A közel-távol ígéret is lehet, egy olyan "szigetre", hol talán örökké összeérhetnek a gondolatok, a kezek. A kékségben...
Ahol már két lélek együtt járt, a múltban, ott a jelen él, a jövőért. És mert a szeretet időmentes, az emberi lélek is szabad.
Borostyánba zárt pillanatok ékszereit hordjuk. Nem viseljük. Mert a viselet könnyebb, de elkophat, szakadhat, törhet. Amit hordunk - az olykor nehéz - de ha gyöngyszemekből áll: nem teher. Kincs.
Az olajág reményt ad, mint a békemadár. Mint a lélekpuhító álmok. Mint a nefelejcsek. Hogy mindig lesz tavasz az örökös körforgásban...
beam2014. március 29. 08:53
Nagyon szép:)
baramara2014. március 29. 08:40
"Mit elengedünk mindig visszatér,
csőrében olajág, pillantásod
ajándék, elsuttogtam, hogy itt vagy!"
Csodálatos vers! :)
Törölt tag2014. március 29. 08:25
Törölt hozzászólás.
csillogo2014. március 29. 07:59
...szeretlek Benneteket... KÖSZÖNÖM, hogy olvastatok!:)
( majd jövök, de most vár a kert...)
Szép napot kívánok szeretettel!
BakosErika2014. március 29. 07:30
Nagyon szép vers, Marikám.
Meghitt, áldással teli sorok.
Ölellek.
mystynekatika2014. március 28. 22:35
"Nefelejcs szirmot bont - hozzád értem."
Éreztem, minden versedben h o z z á m é r sz!
kata
Törölt tag2014. március 28. 18:53
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402014. március 28. 17:52
csodálatos vers!
Molnar-Jolan2014. március 28. 17:25
szép, könnyed, és boldog :)
Kicsikinga2014. március 28. 17:23
Nem bírtam ki könnyek nélkül, ezt a CSODÁT!
Törölt tag2014. március 28. 17:22
Törölt hozzászólás.
Doli-Erzsi2014. március 28. 16:45
" Vesztésre soha nem áll a jövő,
ha megálmodtad önmagad, megtart"
Nagyon tetszik!
Ölelésem.
petruchio2014. március 28. 16:44
"Vesztésre soha nem áll a jövő"..ez nagyon igaz...legyőzi a múltat.....
zsanettbaar2014. március 28. 16:20
Gyönyörű!
Törölt tag2014. március 28. 15:56
Törölt hozzászólás.