Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csillagtitok
csillogo• 2010. január 18. 12:15
Fényes csillagom már fenn az égen
Menedéket kér Napnak fényében,
Aki ragyog majd Holdnak képében.
Meg-megszédülök majd elmerülök,
Ezüstös fátyolos ruhácskában,
Ölelő kezében elrévülök
Szikrázó szemének csodájában.
Fel magasra még félve repülök,
Végtelen tér fényes hazájában
Szeretlek én, mint égi szeretők
Ragyogó csillagom varázsában.
Fényes csillagom már fenn az égen,
Csillogó csillámok rejtekében
Nappal megáldott aranyos fényben.
2010. január 16.
csillogo2010. január 22. 08:39
Köszönöm kedves Azes!
Azes2010. január 21. 13:49
Nagyon tetszik, szép a versed! Veled repülök...
csillogo2010. január 18. 20:34
Kedves Kyri örülök,hogy tetszett köszönöm szépen!
Törölt tag2010. január 18. 13:45
Törölt hozzászólás.
MOROZOWSKY2010. január 18. 12:48
igen...igazad van:)
csillogo2010. január 18. 12:30
A játék, a képzelet, a varázslat és a szeretet! Álom és valóság nagyon közel vannak egymáshoz!
Köszönöm kedves Mariann!
MOROZOWSKY2010. január 18. 12:28
Ezekben a fényes csillagokban és közöttük... de inkább ott, igen, olyan jól ábrázoltad azt a megfoghatatlant és, mégis ott van, pedig még senki sem láthatta a Semmi ilyen arcát a messziben...mármint így ahogyan te szemléltetted itt...illetve valahol ott:)
Nagyon tetszett, ügyes vagy gratu:)