Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amiből erőt lehet és kell meríteni...
csillogo• 2016. október 20. 07:44
"A betegeim tanítottak meg rá, hogy az ember nem attól lesz olyan, amilyen, ami megtörténik vele, hanem attól, ami benne történik meg. Nem az ártalmak mértéke volt az, ami eldöntötte, hogy mivé lettek, hanem az, amit éreztek, ahogy belül, vagy a viselkedés szintjén reagáltak ezekre az ártalmakra. Találkoztam például emberekkel, akik gyerekkorukban nélkülöztek, durva, sőt kegyetlen bánásmódban volt részük, verték vagy szexuálisan is bántalmazták őket. Hogy, hogy nem, mégsem váltak olyanokká (mint az ember gondolná), mint azok a felnőttek, akik a visszaéléseket elkövették rajtuk. Rossz tapasztalataik ellenére együtt érző emberek voltak, akkor is, és ma is azok. A traumatikus élmények természetesen nyomot hagytak; ezek az emberek bizonyos mértékig sérültek, de a bizalom, a szeretetképesség, a remény és az öntudat gyökere megmaradt bennük. Amikor tűnődni kezdtem, hogy mi lehet ennek az oka, rájöttem, hogy az áldozat és a hős között különbség van, s hogy ennek mi a lényege.
Gyerekkorukban ezek az emberek valamiképpen egy rémdráma főszereplőiként tekintettek önmagukra. Mindegyiküknek volt egy saját belső mítosza, egy képzeletbeli élete, vagy fantáziatársa. Egy lány, akit iszonyatosan durva apja rendszeresen vert és megalázott, depresszív anyja pedig képtelen volt megvédeni, fölidézte, hogy gyerekként mindig azt mondta magának: neki ehhez a szörnyűséges, primitív családhoz tulajdonképpen semmi köze, ő ugyanis egy hercegnő, akit ezekkel a szenvedésekkel tesznek próbára.
Egy másik betegem, akit szintén vertek, ugyancsak nem vált felnőttként durva anyává. Ő egész fantáziavilágot épített föl magának, ahol minden másképpen volt, mint a valóságban. Egy harmadik fantáziáiban harcosnak képzelte magát. Ezek a kislányok előre gondolkoztak, és elképzelték, hogyan menekülhetnének meg, ha már elég nagyok lennének. Azt is eldöntötték, hogy addig is hogyan reagálnak. Az egyik ezt mondta: "Soha senki nem láthatta, hogy sírok." Kiszaladt a dombra és ott sírt, ahol nem láthatták.
Ezek a gyerekek hősök és döntéshozók. Megőrizték önmagukat, függetlenül attól, ahogyan bántak velük. Fölmérték a helyzetet, eldöntötték, hogy miképpen reagáljanak a jelenben, és terveket szőttek a jövőre."
(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők)
Forrás
William Ernest Henley
Legyőzhetetlen
Az égből, mely úgy hull felém,
Mint földtekére zord pokol,
Minden Istent csak áldok én
Lelkemért, mely meg nem hajol.
Az élet ökle letepert,
S én nem jajgattam vergődve, nem,
A véletlen dorongja vert,
S véres, de büszke még fejem.
Túl a harag, s a könnyek honán
Csak a halál borzalma vár,
Évek fenekednek reám,
De gyávának egy sem talál.
Nem baj, ha szűk a kapu,
S a tekercs bármit ró ki rám,
Magam vagyok a sorsom ura,
Lelkem hajóján kapitány.
Fordította: Kálnoky László
csillogo2016. november 4. 21:50
Kingám, köszönöm!
Kedves @alkalom: helytálló amit mondtál!:)
Törölt tag2016. november 1. 11:28
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2016. november 1. 10:44
Lélektáplálék!
csillogo2016. október 28. 07:32
@kapocsi.ancsa: @gosivali: köszönöm szépen, hogy olvastátok !
Ancsám, Valika !
PusziM
gosivali2016. október 24. 14:02
Köszönet a szép gondolatokért. Erőt adóak.
kapocsi.ancsa2016. október 21. 07:10
...
és mennyire sokoldalú a hatás
ugyanaz a dolog az egyikre hathat daccal, adhat büszkeséget, erő, hogy csak azért is,
a másikat pedig teheti egy életre bizalmatlanná és gyengévé
Lélekfüggő kiben mit ébresztenek a történések, s ki áll mellettük a bajban. Gyakran a beszélgetések hiánya miatt, a "félek elmondani mert biztos az én hibám" okozza a későbbi látásmódok kialakulását.
A verset most ellopom valakinek
szép napot
Puszi
csillogo2016. október 20. 21:44
@skary: azt hittem, hogy a pálmaleveleken van megírva! :)
persze, ha éhes vagy, akkor jó a kakaós tekercs! ;)
@Rozella: reggel bukkantam erre a cikkre egy blogban ( jeleztem is ) és több dolog is előtérbe került -a vers és a könyv, amiből az idézet van. Engem megérintett és tulajdonképpen azért, mert én hiszek és a Hit kapcsolat láthatatlanul, személyekkel , Istennel akár - képesek vagyunk változni, de a változást nem lehet fél gőzzel, hanem teljes odaadással és önmagunk szeretetével előmozdítani, hisz az ember magának miért akarna rosszat, a legyintés és az, hogy nekem nem sikerül rossz indítás és még kell, hogy mondjam, amit magunkkal hozunk a génekben, az is szerepet játszik. Tanulni meg holtig kell és még akkor sem mondhatjuk, hogy készen vagyunk! Ki tudja!?
Hoztam két linket egyiken a könyvről olvashatunk a másodikra kattintva pedig csinálhatunk egy tesztet és akkor megtudhatjuk, hogy bennünk melyik Istennő él ! :) Köszönöm Rózám!
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20100908/be
http://www.nlcafe.hu/tesztek/benned-mely
@anonymkontar: köszönöm, hogy benéztél - egy biztos - mások nem dönthetnek helyettünk. Kiskorunkban még a szüleink kezében van sok minden, de ahogyan felnövünk át kell venni a "kormányt" - lehet sokszor elbukunk és ugyanabba a hibába esünk, de sokadjára meg lehet tanulni és lépésről lépésre kijutunk a gödörből.
@Pera76: tesim - mire hozzád értem... elfogyott a szavam... tudod te!:)
@Ametist: köszönöm, hogy olvastad - neked is szép estét és mindnyájatoknak!
merleg662016. október 20. 21:35
Nagyon fontos üzenete az életnek: Az én hajómon csak én lehetek a kapitány! Hiszen a döntés a sorsom alakulásáról az én kezemben van! Hibáztathatok bárkit, de a döntés, annak következménye mégis csak engem terhel! Az írás és a vers is nagyszerű!
Ametist2016. október 20. 17:33
Elképesztően jó vers, főleg az utolsó kér sora, ami dőlt betűkkel íródott... én is pontosan így gondolom! A bevezetés, a prózai rész is nagyon tetszett! Szép estét, Marika :)
Pera762016. október 20. 14:15
"A vers üzenete nagyon fontos. Sokan csak a sorsot, Istent, a másik embert, a körülményeket stb. teszik mindenért felelőssé, mintha semmi közük nem volna a saját, rossz döntéseikhez, vagy hibáikhoz. Ők azok akik minden felelősséget másra hárítanak, mert nem értik, hogy van olyan hajó, amit nem lehet másik kapitányra bízni..."
@Rozella: Pontosan ezt gondolom én is. Mindenki saját maga kormányozza a saját hajóját.
Hiszen az én bőrömben, lelkemben más nem képes lakni, csakis én.
TesiM. "Ezek a gyerekek hősök és döntéshozók. Megőrizték önmagukat, függetlenül attól, ahogyan bántak velük. Fölmérték a helyzetet, eldöntötték, hogy miképpen reagáljanak a jelenben, és terveket szőttek a jövőre." Igen...
Azt hiszem, lelkileg érettebbek azok, kik a rosszért nem rosszal fizetnek...
Törölt tag2016. október 20. 13:25
Törölt hozzászólás.
Rozella2016. október 20. 11:21
Szomorú, hogy vannak ilyen gyermek-sorsok is... talán túl sok ilyen van, és ahogy látom, ma nem kevés, akinek lényegében nincs is gyerekkora, ilyen-olyan okoból... de nem mondom, hogy ez az általános. A mintakövetés egy ősi ösztön, ami az emberben is működik, és gyakran pont a hárítás, a kivetítés vezet a hasonló viselkedéshez, pedig valahol mélyen a jó és a jó iránti vágy mindenkiben ott van. Én úgy látom, hogy sok gyerek magára hagyva, nem képes se hőssé, se döntéshozóvá válni, - mert ez nem csak elhatározás, vagy akarat kérdése.( a környezeti hatások, biológia, genetika, egyéni képességek, intelligencia, iskolázottság mind belejátszik.) Mégis sokaknak sikerülhet...ők a pozitív példák és bizonyítékok, hogy mégsem lehetetlen.
A vers üzenete nagyon fontos. Sokan csak a sorsot, Istent, a másik embert, a körülményeket stb. teszik mindenért felelőssé, mintha semmi közük nem volna a saját, rossz döntéseikhez, vagy hibáikhoz. Ők azok akik minden felelősséget másra hárítanak, mert nem értik, hogy van olyan hajó, amit nem lehet másik kapitányra bízni...
skary2016. október 20. 08:09
a kakaós tekercsek írják sorsomat
arról is ő tehet ha az öt az hat :)