Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szerb éj
csillango• 2014. július 8. 22:58
Világtalan lámpád ridegséget ragyog,
kevély mezők árnya kongón cseppzik Rád.
Millió mord s különös érzés kavarog
éjjel, midőn átutazom Szerbiát.
Borzas-rozoga arcú épületeid
a romokban égő jelent idézik,
sajátos éjzamatba kékült szemeid
alatt végtelen nyomott titok fénylik.
Elborult aurád vibrálása
végül mégis csodálatom tárgya -
ónfátyol alól morajló rejtély.
Közöny álarca mögött rejlő
talánysötét, cinkos-bús szellő -
furcsa álmokba súg a szerb éj.
(A vers csak futó benyomások sorozata, semmiképpen sem ítélet!)