Romboló művészet

csillango•  2013. március 27. 18:18


Mennyi könnycseppet rejtenek el
a falak, ó, mennyi zokogást?
Mint holt szíveket takargató,
kívülről pompázatos palást.

Látszatmosoly íve csak az arc
megrepedt ajtajából nyílik,
Míg a szem őszinte ablakán
lélekeső kopogtat mindig.

Zárt tömb lesz csupán csak a lélek,
melyet többé sohasem formál
Megvalósíthatatlannak vélt,
igaz művészetté semmi már.

Művészetté, mely törhetetlen
falakat semmivé rombolja,
Hogy az új Épület új korszak
zászlaját tűzze a romokra.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillango2013. március 27. 18:45

Nagyon köszönöm!

dvihallyne452013. március 27. 18:29

Nagyon szép!