Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Rejtek-én
csillango• 2014. augusztus 30. 14:55
Énem egy arca
tükörsápadt mozaikja az Egésznek.
Végesbe varrta
a hétmilliárd képre szakadó élet.
Éned képmása
hulló maszkként pőrén áll a Lélekegyben.
A Te még látja
miként születsz újjá hűs, vak éjjeleken.
Énje önfénye
megcsillan tárgyak földies vetületén.
Ő dölyfössége
tovagurul örök Földfürtök szüretén.
Énünk oldalán
másik ének karja kitárva vár reánk.
A Mi holt szaván
társak miriádja szakadékba leránt.
Énetek - világ.
Belsővé az elfogadás teheti csak.
Csalán-űrt kiált
az Én, ha a Ti a Mindenségből kihagy.
Énjükben egy lesz
ének szétszakadó varázs-valósága,
örök én evez
mind-egyben körforgó, milliárd-országba.
csillango2014. augusztus 30. 19:57
Köszönöm Steel! Valami ilyesmiről szól valóban.
Köszönöm Mikijozsa, örülök, hogy szépnek találod!
Mikijozsa2014. augusztus 30. 18:01
Szép
Steel2014. augusztus 30. 17:51
Az utolsó előtti versszak mondja ki nekem a leginkább lényeget, ami ma egyre inkább hiányzik az emberekből, tisztelet a kivételnek. A Belső elfogadás. Szinte mindennek a kulcsa. Nagyon jó vers, eszményi képsorokkal.
csillango2014. augusztus 30. 15:47
:)
skary2014. augusztus 30. 15:41
@csillango: legyen hited szerint :)
csillango2014. augusztus 30. 15:41
Nohiszen - úgy van az! :)
skary2014. augusztus 30. 15:38
@csillango: legalábbisremélem :)
csillango2014. augusztus 30. 15:37
Védi azt a nagybetűs Éned! Vagy az őrangyalod. Vagy mindkettő. :)
skary2014. augusztus 30. 15:30
az énemet védem :)