Körforgás gyöngyei alatt a lánc
az ember maga: puha-szikla lény,
élteti vagy elhullatja a láz;
formálható, s léte mégis kemény.
Teste nem börtön: lehetőségek
égen tükröződő valósága,
lelke nem testvére szenvedésnek;
s légvár csak meghatározottsága.
Olyan, mint a verdeső-védtelen
bátorrá lényegülő mély szellem
titok-telt szőnyege kigöngyölve,
Olykor veszélyt sejtő szabad volta,
s tompa horizontján elragadja
illúzióknak röpke gyönyöre.
Szerkesztő: csillango
Figyelők: 11
csillango• 2014. június 20. 18:25
Lá-
tom
az élet
elnéző
mosolyát,
mielőtt végleg
mesevilágban hagyott.
Látom a romok bús húrjain
hegedülő, mindig másnapos
Holnapot.
Hallom
a Gonoszt
gőgicsélni,
mielőtt
lelke
még nem korhadott.
Hallom az igazság torkán
megakadt örök mondatot.
Titkon Homérosz
Holdfényszo-
nátája
va-
gyok.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
csillango2014. június 21. 00:55
Köszönöm, Kedves! :))
Törölt tag2014. június 20. 20:42
Törölt hozzászólás.