Maszkom mögött

csillango•  2014. november 12. 20:06

 


Ki az, kinek szemével látom
a világot?
Ki az, kiben zárulva nyílnak
az irányok?
Ki az, ki csendül belőlem, ha
ered a szó?
Ki az, kit bent érzek, de kívül
megfogható?
Ki az, kit kívülről látok néha,
s megriadok?
Ki az, akit elgyötör az élet,
mégis ragyog?

Kopp-kopp, dübörög maszkom mögött
az örök lakó,
Itt-ott, megreked ereimben
a Fellobbanó;
Pezsdül, ha a Ki az-kérdésre
válasz sosem jő,
Mert a Válasz már egy süvöltő,
odaát-szellő...
... ki az? - és nyílik az ajtó,
hirtelen meglátom őt,
de huzat csapja be - huzat,
mit a gyötrőn szép lét szőtt.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

bel_corma2014. november 15. 22:01

Az élet megpróbáltatásai elfeledtetik velünk azt, hogy kik is vagyunk valójában. A társadalom elvárásainak igyekszünk megfelelni, amikor maszkok mögé bújunk. Ezek a maszkok csak boldogságunk tünékeny pillanataiban hullnak le rólunk egy időre...
Mély gondolatokat fogalmaztál meg, gratulálok!

csillango2014. november 13. 15:16

Kedves @petruchio @Molnar-Jolan: köszönöm szépen a látogatást!

Molnar-Jolan2014. november 13. 10:13

"Kopp-kopp, dübörög maszkom mögött
az örök lakó,
Itt-ott, megreked ereimben
a Fellobbanó"

Jó vers.

petruchio2014. november 13. 07:08

Kérdések...költői eszközként...remekül....fűszerezve nagyon jó rímeltetéssel...."tetszik vers"...:)