Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Majdani szonettkoszorúm "mestere" :)
csillango• 2013. április 25. 13:36
Csendes árny az égő forgatagban,
éjek homlokán gyúló fényfüzér,
ösvényt fürkésző feldúlt hontalan,
ki egy békés napon majd hazatér.
Múlt idők arcába faragott ránc,
ősöreg világ nevető könnye,
körforgás gyöngyei alatt a lánc,
illúzióknak röpke gyönyöre.
Képlékeny ő, ámde halhatatlan,
orkánnak idején moccanatlan,
csömör-szellő mégis rögbe vonja.
A Lélek Ő: idő s tér pillére,
a kozmosz s az ember tükörképe,
örökkön titkok kosarát fonja.
csillango2013. április 25. 22:01
Örülök nagyon észrevételednek!
No, de ez a Te verseidről legalább ennyire – ha nem jobban – elmondható...
Steel2013. április 25. 16:34
Mint mindig, messze vittél a földi világtól...de épp ezt szeretem
az írásaidban. Van bennük valami finoman misztikus, egészen más dimenzió...
csillango2013. április 25. 13:42
Igen, én is kíváncsi leszek, de hogy nem most fogom megírni, az is biztos! :D
Én is kíváncsian várom a Tiédet! :)
Törölt tag2013. április 25. 13:40
Törölt hozzászólás.
skary2013. április 25. 13:37
:)