Körforgás gyöngyei alatt a lánc
az ember maga: puha-szikla lény,
élteti vagy elhullatja a láz;
formálható, s léte mégis kemény.
Teste nem börtön: lehetőségek
égen tükröződő valósága,
lelke nem testvére szenvedésnek;
s légvár csak meghatározottsága.
Olyan, mint a verdeső-védtelen
bátorrá lényegülő mély szellem
titok-telt szőnyege kigöngyölve,
Olykor veszélyt sejtő szabad volta,
s tompa horizontján elragadja
illúzióknak röpke gyönyöre.
Szerkesztő: csillango
Figyelők: 11
csillango• 2014. július 1. 20:11
Üressé váló lélekvásznam
jeleid porzó illanása,
akár a túlzott lelkesedés
visszába húzott csigacsápja;
akár fellegek álomszava,
mely lényével ragad, nem halkul,
majd szirénkacajok tőrével
zuhanássá visszaalakul.
Akár repülést fiókának
mesélő lelkes hangú madár,
mit a valóság puskacsöve
túlvilági csipogásba zár.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!