Verslabdacsok
Személyescsillango• 2013. augusztus 21. 22:05
Önhipnózis
Ribizlialkony áfonya-éjbe
szenderült, illúziók függönyén át
éreztem a mélybe szitáló,
rejtelmes melankóliát.
Álomképek sötét vásznán
derengtem, s hagytam,
hadd pulzáljam
önmagam hipnózisát.
Tejút-arcú égi mezőkön
körvonaltalan igazságú
arccal sejlett –
Az elcsépelhetetlen
forrásból légző amorf
ősalak: a szeretet.
Szabadság-tenger hullámait
kavargatta sorskanállal
a teremtő Természet,
Éjbe hullt álmait
dajkálta a Holdban
az elvágyódó
szemlélet.
Röpke képzelgésemből
ébresztett hirtelen
a külvilág ketyegő vekkere,
a valóság, nem más -
Mégis hiszem, hogy
a megélt Élet
a legszínesebb, józan
tudatmódosulás.