Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Feledésed
csillango 2014. július 22. 21:48
Hiányod hegedűjén sír a lélekvonó,
a féktelen, a végtelen, a szárny, az álom
mind-mind szépia fátylú horizontba kongó.
Hallom, pedig nem akarom szavad zenéjét,
s látom - arcod, mert kevély fényeddel takarod
ó, már oly régóta elmémnek tiszta fényét.
Kétesbe fakult már rég biztató beszéded,
mit csonkán repdeső bús vásznamra festettél.
Minél távolabb a perc, bennem ősemléked
annál vibrálóbb, és facsaróbb hallgatásod,
mit tettél? - tán nem is tudod, létembe súgod
léteddel az égit, veled magasba ások.
Mély, fúvó szellő kíséri csak árva táncom,
te, a távolság, a szakadék, a rög, a csönd
mind-mind éledve jő, jőve száll, szállva vájón.
Talán egy nap majd nem hallak már olyan tisztán,
s a Fönt nem lesz tükörképed s a feledésed
könnyedén futkos át belsőm űrsötét titkán.
csillango2014. július 23. 12:47
Köszönlek Titeket! :)
Torpilla31812014. július 23. 12:11
..."Mély, fúvó szellő kíséri csak árva táncom,
te, a távolság, a szakadék, a rög, a csönd
mind-mind éledve jő, jőve száll, szállva vájón.
Talán egy nap majd nem hallak már olyan
tisztán,
s a Fönt nem lesz tükörképed s a feledésed
könnyedén futkos át belsőm űrsötét titkán."
Egyetértek Seaval...
Gyönyörű vers!!!!
Törölt tag2014. július 23. 11:59
Törölt hozzászólás.