Éjjé válni

csillango•  2012. június 2. 15:49


Ébredését gomolyálmodásra váltja
Óceáni lelkek végtelen éjszakája.

Hullámzó homály sével eveznek
Határholt űr, keringő vermek.

Első Megérző végül visszatér
Elmosódott álomként örökké él.

Cselleng fátylaknak dallam-mély szava:
Az álmok síri zenéjét fuvolázó éjszaka.

Hol halványul csillagfák körvonala
Éjjé válik tompán már csak egy fa.

Imbolygó tájak fátylakban lüktető arca
Furcsa virágban él tovább hervadva.

Rég hallott éjkorongból távolodó dalok
Elintegetik útjára azt, mi halott.

Újjászülető felsejlő hangja
Bölcsőjéből bizakodik hamvadva.

Pillanatok örvényéből nnyezik a Volt,
Ködfonal, körvonal, mikor örökkön egybefolyt.

Ellensúlyból koppanó szó s hangtalan sincs benn;
Néma dallamot dobol csepp, a kongó minden.

Suttovészharangként kel
A csönd visszhangján hullámzó éjjel.

Igézvén ridegek sóhajtó ódon szelek -
Elámul fagyhab verméből egy felleg.

prázatban rejlő kába porladás
Egy sivár gyönyörűségért elvérzett varázs.

Tikkadt csillagból fürkésző véletlenek
Keserű homokként peregnek.

Egymás arcába feledkező holdak
Hullt álomból hullámokba folynak.

2008. július-augusztus

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!