Együttvéve

csillango•  2014. június 13. 15:36


Ráfestem az eget a földre,
mindennapok szobor-szárnyán,
csendre kottázom a lüktetést,
seszínű percek igáján.

Trilláz a horizont, de csak akkor,
ha nem sivár szempár, mely látja,
lehet édenfátylú akár a táj,
ha nincs, ki belül megformázza.

S lehet, kit évek hulltán fakón nézel,
monoton zajokban sütkérezve,
örökbecsűbb, mint az összes el sosem
zongorázott érzésed együttvéve.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillango2014. június 15. 12:40

Köszönöm szépen! :)

10082014. június 14. 06:45

Nagyon jó gondolatsor, szépen megírva.

Gratulálok!
Zsu

csillango2014. június 13. 16:26

lehet :)

skary2014. június 13. 15:37

lehet édenfátylú akár a táj,
ha nincs, ki belül megformázza.