Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Együttvéve
csillango 2014. június 13. 15:36
Ráfestem az eget a földre,
mindennapok szobor-szárnyán,
csendre kottázom a lüktetést,
seszínű percek igáján.
Trilláz a horizont, de csak akkor,
ha nem sivár szempár, mely látja,
lehet édenfátylú akár a táj,
ha nincs, ki belül megformázza.
S lehet, kit évek hulltán fakón nézel,
monoton zajokban sütkérezve,
örökbecsűbb, mint az összes el sosem
zongorázott érzésed együttvéve.