Deja vu

csillango•  2016. január 4. 09:38



Mint zsongatón duruzsoló deja vu
halkságot horzsoló suttogása
a felhőket tépő szélben,
úgy lapozod vissza életed könyvét,
mintha már egyszer elmesélték volna,
mintha benned felreszketne újra
őrangyalaid csókja, akik
százszor mentettek már téged,
száz életben,
úgy robotol konokul
a Mindennap
... véletlen...
Akár jégkehelyszellő borát
kortyoló fellegek szája,
mi kiissza ódon cseppjeid,
úgy feslik fel emlékeid sebtánca,
- az vagy te -
szónok, költő, tudós,
a Jövőt szövő múlt
lehelete,
s a mindenkori Nagy Regény
történetét
égi vászonról végiglapozva,
majd visszanézve
- a jelenből -
jókat nevetsz,
mert tudod:
lapodra írta
örökkévalóságod
a perc.
Mert ez öröklét lustán
kinyúlva dől
el az idő kanapéján,
míg az "egyszer élünk"
kardján
a Nap
úgy csillan fel,
akár csillagmárvány...
akár kisded friss fény-szeme,
s e csöpp csóva
szivárványlik
rá, egyenesen
az itt és most-végtelenre.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2016. január 4. 10:08

Törölt hozzászólás.