Befejezetlenség

Beteljesült a Sohamár,
a falra font büszke Mégsem.
A Hiány szövött indája
végeérhetetlen.
Igaz szándékba fagyott szó,
ami tűzajkakról rebben,
a Jelenlét könyve mindig
befejezetlen.

A Mondottak az áramlót
zárult dobozokba öntik,
a befejezettség vágya
határolt s önhitt.
Nem zárul be soha egy kör,
egy kanyargó spirállánc sem,
Még lehet-tel keringőt jár
az örök Már nem.

Horizontokon banduklás,
mi útközben függővé száll,
sosem befejezett élet,
mely ég mögött bujkál.
Félbehagyott szép levelek,
szemek reményittassága,
amelyeket a nem várt szó
taszít be a sárba.

Majd a sárra szűz hó esik,
fényt havazó tisztítótűz,
s az öníró Nagy Könyv keze
lapokra új betűsort fűz.