Az arc

Úgy gondolod, ismersz?

Nem akarok olyan és az lenni, 

akit hirtelen pillanatomban kaptál el,

legyek állandó, de ne dermedt szobor.

A hit, hogy tudod, ki vagyok s ítélhetsz bármikor,

jéglap alatt haldokló - az a sugár olvaszthatja csak fel,

ami továbbtükröződik holdakról; büszke visszfényed,

de nem szikkadt árnyad, sokkal inkább vibráló tükröd,

és a tejselyem tisztaságú kor, mi által mindenkoron él

a reménykedő, érák szemébe csalja azt a könnyet,

mely a változás fáklyás öröméből pörkölődött e világra.

Ha perzseled látszat jegét, lávaigazságú folyamként terül 
szét szándékok csetlő erdeje,

ágbogak s tüskék törnek le, majd lesznek avarrá.

A legszebb avarrá: egy hirtelen pillanattá, amiben felparázslik

koponyákra festett maszkok 

legeredetibb mosolya:

az arc.