Kertészemnek

csillagutad•  2016. április 20. 13:49

Csodákat tettél velem. 

Felnyitottad szemem a szépre, szerelemre.

Béklyóimat gyengédséggel feloldottad, 

érzéseimet a mának megnyitottad, 

beleplántáltad az örökkévalóságnak. 

Lelkeddel Lelkembe költöztetted magad. 

Szereteted burokként körbefon.

bennem örömeső dallamként csobog. 

A Csend is vidáman csivogó csízként csacsog. 

Ábrándos szememben aranyba

szökkent a tavaszi pitypang, 

fehér bóbitái, mint megannyi csillag... 

Szikrázik akár a gyémánt 

kristálytiszta elsóhajtott vágyunk. 

Lenyomatot hagyva,

összefonódva, mindöröktől - mindörökké járva, 

egymásnak , egymásban virágozva, 

kéz a kézben, együtt a végtelenben 

őrizzük igaz szerelmünket. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2016. április 24. 11:59

@csillagutad: valóban ez nagy igazság, kár hogy fiatalon az ember semmit nem tud erről

csillagutad2016. április 23. 23:59

@Perzsi.: Igen. Csodálatos. :-)

csillagutad2016. április 23. 23:57

@Mikijozsa: Az élet szép !Hogy hogy éljük meg , rajtunk múlik.:)

csillagutad2016. április 23. 23:48

@Zsuzsa0302: Örülök ,hogy tetszett Zsuzsa.

Perzsi.2016. április 23. 18:57

Szép szerelem. :-)

Mikijozsa2016. április 21. 07:15

Szép és hézagpotló írás. Ugyanis manapság valahogy minden hajlik a deptesszív leírások felé, jó volt olvasni

Zsuzsa03022016. április 20. 23:24

Nagyon szép szerelmes vers. Tetszett ! Gratulálok!

csillagutad2016. április 20. 23:15

@skary: Jah

skary2016. április 20. 17:52

aha

csillagutad2016. április 20. 14:02

Őrizzük ám kertészkém... :)

tiborcazigaz2016. április 20. 13:54

"őrizzük igaz szerelmünket. "
kertész jocó