csillagutad blogja

- Kérdezted Igen ?
- Válaszoltam Igen,
- Kérdeztem Igen ?
- Válaszoltad Igen.
- Boldog vagy?Igen.
- Boldog vagy? Igen
- Eztán már mindig Együtt? Igen.
- Eztán már mindig Együtt? Igen.
- Ugye milyen gyönyörű ez a cseppnyi szó?
IGEN. .

Ma erdőn ,mezőn jártam én.
Hívogatott a felkelő napfény.
Deres lovam boldogan velem tartott.
Hisz én a gyönyörű tájban,
Ő pedig az önfeledt,,
szabad vágtázásban
leli örömét.
Poroszkálásban kezdtük a sétát
majd a lovacskám megtáltosodott,
pedig parazsat sem kapott.
Nem galopp volt az ,
de nem is vágta.
Repültünk már a Napsugárba.
Nem csak az én hajam ,
de az Ő sörénye is boldogan
táncolt a szélben.
 Helyet adva ,a
rajtunk megpihenő méhecskéknek.
Csodás pillehadak
körülvettek játszva,
majd szárnyukkal
 sokáig integetve,
csilingelve
tovaszálltak.
Tündék voltak
akárki meglássa .
Szellő Úrfi is meglátogatott,
lágy dallamot
dúdolgatott.
Mámorító muzsika a fülembe,
Kedvesem képe
repeső szívembe,
hívó szava megszólalt
lelkemben.
Nosza hazafelé vettem
rohanvást az irányt,
ne várjon egy pillanatot sem rám!
Szélsebes volt a vágta,
tán mint a Gondolat...
Repültem hozzá mint a szélvész,
minél előbb érezzem szerelmét.
Ölelésem fénylő Napot hozott,
de Neki adnám a Holdat
és az egész Univerzumot.

Este van,s Te
 nem vagy itt.
 Bíborköd ereszkedik
 a szívemre
 és a tájra csendesen.
 Lassan a csillagok
 fényútjukon járnak.
 Én meg féltőn várlak...
 Vánszorog az Idő
csigalassúsággal.
 Szívem mégis repes,
 hamarosan látlak !
 Ölelő két karomba zárlak.
 Lecsókolom arcodról az
 összes fekete árnyat..
 Szemünk ragyog,
 szívünk ,lelkünk ifjonti hévvel
 Együtt dobog .
 Boldogok vagyunk.

Boldog vagyok, repülök.
Szinte az Egekig szállok.
Égszínkék pillangókkal
örömtáncot járok.
Szivárványon csúszkát játszom.
Súlytalanul lebegek,
bárányfelhőn olykor-olykor
megpihenek.
Még onnan is szerelmes
szemedet keresem.
Dalolunk az Indián Nyárral,
fittyet hányunk az elmúlásnak.
A Boldogság Madara
fészket vert nálam,
mosolygó arccal
nézek a világba.
Bennem béke és tűz,
melynek világánál
Lelkünk egyesül.

Pirkadó nappal madárdallal
 Kedvesem ölelő karjában
 ébredni őszelő hajnalban,
 oly mámorító,andalító.
 Tovatűnt már az édes álom.
 mint az elillant hosszú forró,
 verőfényes nyár.
 De Te itt vagy,
 a többit fedheti homály .
 Jöhet a tél,azt sem bánom.
 Te leszel a zord
 hidegben meleg otthonom,
 szívet ,lelket édesítő vigaszom
 Angyalom.
 Tavasz a szívünkben
 fészket rakott már telve
 csordultig ragyogással.
 Hamarosan visszacsaljuk Nektek
 is!
 Ti se csüggedjetek
 társtalan kóborlók,
 hisz a boldogság
 Lélekszárnyán
 mindenkit megtalál