nefelejcs blogja

"Éva szívem, Éva,"

édes-e a szilva?

Édesanyád az otthonban

hányszor ébredt sírva?

Miközben terád várt

magányosan, árván,

otthonodba odarepült

a gondolat szárnyán.

Csodálta a látványt,

s unokáit látván,

öreg szíve összeszorult

a család hiányán.

Mért lett ez a sorsa,

a karmája tolta?

Téged ettől óvott volna,

de ez a sors dolga.

Az idézet egy népdal címe.

Az idő szekere

zötyögve ballagott,

göröngyről göröngyre

döcögött jó nagyot.

Elért egy lejtőhöz,

megállni nem tudott,

szekere kereke

szikrát szórt, úgy futott.

Nem bírta a tempót,

elfogyott ereje,

zökkent és reccsenve

kiesett kereke.

Az idő gőgösen

elfutott mellette,

utasa lelkét a

semmibe elrejtve.

Testét az anyaföld

őrzi meg örökre,

életút keresztje

eleget gyötörte.

Múlt szele éled,     

bánatot ébreszt,

végtelen égen

kit keresel?

Tudni szeretnéd,

lelke szerencsés?

Látja e onnan

kit szeretett?

Rendben a sírkert,

ünnepi díszlet

várja a csendes

látogatót,

érkeznek egyre,   

vágynak e kegyre,

ifjak, időset

támogatók.

Mécsesek égnek,

múltat idéznek,

élesedik sok

színes emlék.

Meg sosem érted,

véges az élet,

hirtelen eszmélsz: 

élt még  nemrég!     

Hálavirágok,

őrszemet állók

illata árad,

szívekig ér.

Innen üzenjük

drága szerettünk,

hő ima szól ma

mindenkiért.

Érezted, sok nincs már hátra,

gondoltál az odaátra,

de a múzsád visszatartott,

új ihletet bőven adott.

Ám egy napon elernyedve

a kezedet elengedte.

S Te a küszöböt átlépve

indultál a messzeségbe.

Dermedt csend maradt utánad,

megbénultak a verslábak.

Léted örök verseidben,

mi osztozunk eme kincsen.

2022. szeptember 9.

/ 52. évforduló /

52-ben születtünk

jó páran közülünk,

52 év tisztelete, 

hogy ma összejöttünk.

- Ötvenegyesek öregek

hozzánk képest minden,

ám a kort mi nem tiszteljük 

tinédzserként itten. -

Ünnepnap ez - én úgy érzem - 

mindnyájunk számára,

hogy láthatjuk újra egymást

a sorsunknak hála.

Dobjuk sutba gondjainkat

e néhány órára,

idézzük fel közös múltunk,  

tárulj emlékláda!

Csínytevések, nehéz napok  

összekötnek minket,

alkonyidőnk felragyog most

és megtelik színnel.

Kissé furcsa, hogy néhányan

ránk se hederít'nek,

mi azért is üdvözöljük

őket tiszta szívvel!

S azoknak, kit baj, betegség,

gyötör és tart távol,

kívánjuk, hogy minden gondjuk

oldódjon meg mától!

A csend perce átível most

a békés világba,

s üzenetünk társainkat

hiszem, megtalálja.

Fejet hajtunk előttetek,

megboldogult lelkek,

várjatok ránk türelmesen,

s találkozunk egyszer!

De koccintsunk az életre,

tartson még sokáig,

fiúk, lányok, kinek mi van,

érjen le bokáig!