nefelejcs blogja
Születésnapodra
Ádám 49!
Megvalósult álom,
ami lettél nekünk,
negyvenkilenc éve
Te vagy a MINDENÜNK!
Életünk értelme,
támaszunk, reményünk,
segítsd Őt Istenünk,
szívrepesve kérünk!
Macijós
Mély álmomból ébredek,
időjós ma én leszek.
Barlangomból kilépek,
hunyorogva szétnézek.
Ha süt a nap, jaj nekem,
egy nagy árnyék űz engem.
Félek, kint nem maradok,
a vackomba szaladok.
Messze még a szép tavasz,
ez kérem tény, nem panasz.
Szundítok még egy kicsit,
míg a kikerics virít.
Ám, ha szürke ég fogad,
fagy foga még csikorgat,
tél ereje fogyóban,
hóvirág nyit csomóban.
Kivirul az erdő, rét,
életerőm visszatér,
az új tavaszt úgy várom,
medvetáncom eljárom.
Kilenc évtized
Égi ajándék ez,
ami megadatott,
sorskönyvedbe fűzött
számtalan sok lapot.
A tartalma példás
emberről szól végig,
aki az életét
családjáért éli.
Felelős munkával
telő évtizedek,
egy boldog családban
két gyönyörű gyermek.
Peregtek az évek,
szinte észrevétlen,
a családfád ágán
három bimbót érlelt.
Ám az élet olyan,
nemcsak ad, de elvesz,
gyümölcséből elvett
egy boldogult lelket.
Kárpótlásként adott
sok erőt meg hitet,
kívánjuk, hogy adjon
újabb évtizedet!
Unokabátyámnak szeretettel, 90. születésnapjára
Világlátás
Látom a poklot.
E vad látvány agyonnyom.
Nem bírom szívvel.
Megoldás - Szívcsere
Cserélnék szívet!
Őszintét, mélyen érzőt,
jeges kőszívre!
Dermesztő télelő
Kár! Kár! Eltűnt a nyár...
Szürkeség, félhomály,
bús a táj, ág kopár.
Csípős szél fújdogál,
vetésre varjú száll,
rikoltva: kár, kár, kár!
Cinkehad érkezik,
keresi étkeit,
suhan az apró szárny,
csipeget szaporán.
Kis zajra megszeppen,
magjával elrebben.
Sikolt a körfűrész,
vasfoga rönkhöz ér,
nagy bőszen ráharap,
kőkemény e falat.
Aprófa, fahasáb
támasztja ház falát.
Kályhába bekerül,
lelkesen ott hevül.
Szikrát szór, fellobban
lángol majd megroppan.
Melegét leheli,
szerteszét tereli.
Sok kémény pöfékel,
mintát ír az égen.
Köd szitál szorgosan,
füstjelet fojtogat,
föld felé menekül,
majd lustán szétterül.
Krizantém megfakul,
szép szirma sárba hull.
Avarban sün zörög,
kuckóért sündörög.
Korán bealkonyul,
esténkre köd tolul.
Komor az éjszaka,
sötét az úr rajta.
Csillag nem világit,
sápadt Hold sem látszik.
Természet sóhaja,
takarj be Földanya.