nefelejcs blogja
Sérült lélek
Félrelökött kicsi gyermek,
ki az anyjának nem kellett.
Dölyfös szülők buta gőgje
lelkébe a tőrt bedöfte.
Beledöfte, beletörte,
mindörökre összetörte.
Sérült madár, fészket keres,
megértést meg szeretetet.
Boldog, szép családra vágyna,
de nyugalmát nem találja,
mert az ősi gének között,
a zöld szörny is beköltözött,
a lelkébe, s tépi, marja,
folyamatosan zaklatja.
Belül feszít, oly monoton,
s felsejlik a régi otthon.
Kitör végül, mint a vulkán,
s túllép emberi mivoltán.
Tüzet okád, s mint a láva,
dühe árja csókos szája.
Mikor kínját kiöntötte,
könnyedén átlép fölötte.
Meg sem érti, mennyit ártott,
Tettével annak, kit bántott.
A csökönyös gida
Az út mentén
mekk-mekk-mekk,
kecskepásztor
legeltet.
Kecskék, gidák,
mekk-mekk-mekk,
szorgalmasan
legelnek.
Tarka, fehér,
mekk-mekk-mekk,
minden füvet
megesznek.
Bandukolnak,
mekk-mekk-mekk,
bakkecskére
figyelnek.
Főkolompos
mekk-mekk-mekk,
vezeti a
sereget.
Mekkent nagyot,
mekk-mekk-mekk,
a kórót is
egyed meg.
A vén kecskék
mekk-mekk-mekk,
sót nyalni is
szeretnek.
Puli őriz,
mekk-mekk-mekk,
és harsányan
terelget.
Csendes a nyáj
mekk-mekk-mekk,
innen szökni
nem lehet.
A kis gida:
mekk-mekk-mekk,
legeltem már
eleget.
- A nyájadtól
mekk-mekk-mekk,
soha el nem
engedlek.
- Ez a kutya
mekk-mekk-mekk,
megkerget, ha
tekergek.
Unom már e
mekk-mekk-mekk,
napsütötte
terepet.
Ezért aztán
mekk-mekk-mekk,
én már tovább
nem megyek.
Pihennék már,
mekk-mekk-mekk,
letenném a
fejemet.
Hűsre vágyom,
mekk-mekk-mekk
szemem előtt
egy csekmet.
Belebújok,
mekk-mekk-mekk,
ha hiányzom,
keress meg!
Ó, rádió - Orion AR302
Ötvenes években oly népszerű termék, Már hat évtizede, hogy szüleim vették. Abban az időben technika csúcsaként Mindenki rajongott e csodás darabért. Konyhában a stokin lett állandó helye,sámlin lovagolva szembenéztünk vele. Édesapám hátul, előtte ültem én, Ittuk minden szavát,- új volt e szerzemény.
Hosszú éveken át számunkra családtag,lelkesen hallgattuk hétköznap, vasárnap.Megannyi műsora elszórakoztatott,Nyitott a világra számtalan ablakot. Mikor csak tehette, az igazat mondta, De a gaz hatalom markában tartotta. Mondandóját folyvást hajtogatta nekünk,Szavak közt az igazt mindig megkerestük.
Történelmi vihar amikor lecsapott, Előtte töltöttük majd az egész napot.Mi történt, pontosan tudósított róla,Jelentette a hírt, - a Szabad Európa.
Titokban, és halkra tekerve a gombot,Fülünket hegyeztük, arra amit mondott.Sok magyar emberben tartotta a lelket,Azzal, hogy kimondta, amit ő csak sejtett.
Jó ebédhez szólt a híres magyar nóta,Hegedű, s cimbalom örök rangadója.Ízesebbnek tűnt a vasárnapi ebéd,Hangja elnyomta a kanálcsörgés neszét. Délután "Szív küldi", a szívnek szívesen,Meghatott dalával menekült szíveket, Kapocsként érezte rokon és jóbarát,Lelkéből könnyezett ha e dal rátalált,
s üzente, hogy: "Oly távol messze van hazám", "Túl az Óperencián", látom-e még? Talány.Az "Akácos út"-ra tévedt majd a nóta,Örökzöld dallamát a fülembe rótta.
"Valaki vár, ha hazamész", - igen Apa. Most már értem, miért ez volt kedvenc dala.Végigdrukkoltunk sok közvetített meccset,Akkortájt a futball még élményt jelentett.
Érdekes műsorok, hírek és a zene,Népszerűségének méltán az érdeme.Sorolhatnám hosszan, még miért szeretem,Gyermekéveimtől, még most is, deresen.
Végállomás
Égen éji a palást,
telihold arcán a ráncegyre mélyül, búskomor,fátyolfelhőt elsodor. Disszonáns a szél dala,vésztjóslón szól dallama.Ág és bokor hajladoz',lámpa fénye árnyat hoz. Távolról vasparipafüttye foszlányaibaéket ver a síri csend,mozdul a föld, szinte reng.Sok lóerő tombolva,nyomulva azt gondolja, állomást ha eléri,nem lesz több menettérti. "Sínen sikló kerekekrepítenek sebesen,meg nem állíthat senki!"Nagyot téved,- nem sejti. "Nyílt pályámon szabadonloholok e szakaszon.Füttyöm mindig elárul,hozzám szegődött társul. Rendre megelőz engem,utam bárhol vezessen.Teljes gőzzel utána!"S a sötétben nem látja, vár rá egy ifjú leányaz éjszaka derekán.Dermedt lelke elkékült, átszállásra felkészült. Sikonganak a sínek,szikrát szórva intenek,mit tervezel, jaj ne tedd!s fékeznék a kereket. Bénult a perc... Lét nem fáj.Csillagösvény pora száll,és az égi paripán, tova száguld a leány. 2015. jan. 6.
Segítsetek, Jó Emberek!
Sok-sok társam nevébenszólok most Hozzátok,segítsetek mirajtunkkiutat nem látok! Szűk ketrec lett otthonunk,gazdánk "jóvoltából",már nem kellünk, mert megunt,a biztos lét távol. Több társunk is megkínzott,sebes füle, teste,az utakon kóborolt,jobb létet keresve. Szemeinkben rettegés,ugye jól látjátok,bizonytalan életünk,jönnek altatások. Félelemtől reszketünk- mi is egyszer élünk -,értsétek meg, Ti vagytokegyetlen reményünk! Szánjatok meg bennünket,könyörögve kérlek,nem igénylünk egyebet,szeretetet, s ételt. Oly hálás, kit kivisznek,hidd el, és meglátod,lesz a sírig hűséges,igaz, jó barátod. Hálás köszönet azoknak az EMBEREKNEK, akika megunt, kidobott, vagy más okból elárvultkutyákért dolgoznak, róluk önzetlenül, felelősséggel gondoskodnak.