nefelejcs blogja

nefelejcs•  2015. augusztus 9. 14:42

Sérült lélek

       

 

Félrelökött kicsi gyermek,

ki az anyjának nem kellett.

Dölyfös szülők buta gőgje

lelkébe a tőrt bedöfte.

 

Beledöfte, beletörte,

mindörökre összetörte.

Sérült madár, fészket keres,

megértést meg szeretetet.

 

Boldog, szép családra vágyna,

de nyugalmát nem találja,

mert az ősi gének között,

a zöld szörny is beköltözött,

 

a lelkébe, s  tépi, marja,    

folyamatosan zaklatja.    

Belül feszít, oly monoton,

s felsejlik a régi otthon.

 

Kitör végül, mint a vulkán,

s túllép emberi mivoltán.                               

Tüzet okád, s mint a láva,

dühe árja csókos szája.

 

Mikor kínját kiöntötte,

könnyedén átlép fölötte.

Meg sem érti, mennyit ártott,

Tettével annak, kit bántott.

nefelejcs•  2015. június 21. 22:07

A csökönyös gida

Az út mentén
mekk-mekk-mekk,         
kecskepásztor
legeltet.
  
Kecskék, gidák,
mekk-mekk-mekk,
szorgalmasan
legelnek.


Tarka, fehér,
mekk-mekk-mekk,
minden füvet
megesznek.   


Bandukolnak, 
mekk-mekk-mekk,
bakkecskére 
figyelnek.


Főkolompos      
mekk-mekk-mekk,           
vezeti a  
sereget.
                
Mekkent nagyot,
mekk-mekk-mekk,
a kórót is 
egyed meg.


A vén kecskék
mekk-mekk-mekk,      
sót nyalni is 
szeretnek.


Puli őriz,
mekk-mekk-mekk,
és harsányan
terelget.


Csendes a nyáj
mekk-mekk-mekk,
innen szökni 
nem lehet.


A kis gida:       
mekk-mekk-mekk,
legeltem már
eleget. 


- A nyájadtól 
mekk-mekk-mekk,
soha el nem
engedlek.


- Ez a kutya 
mekk-mekk-mekk,
megkerget, ha
tekergek.


Unom már e
mekk-mekk-mekk,
napsütötte
terepet.  


Ezért aztán 
mekk-mekk-mekk,            
én már tovább     
nem megyek. 


Pihennék már,
mekk-mekk-mekk,
letenném a 
fejemet. 


Hűsre vágyom,
mekk-mekk-mekk
szemem előtt
egy csekmet.      
      
Belebújok,
mekk-mekk-mekk,      
ha hiányzom,
keress meg!
       
    
       
 
    

nefelejcs•  2015. április 10. 21:25

Ó, rádió - Orion AR302


A szekrény tetején pihen már régóta,

Torkán akadt a szó, meg a régi nóta.  

Csendbe burkolózva alussza az álmát,               

S én őrzöm gondosan a múlt krónikását. 


Ötvenes években oly népszerű termék,  

Már hat évtizede, hogy szüleim vették.  

Abban az időben technika csúcsaként  

Mindenki rajongott e csodás darabért.   

                   

Konyhában a stokin lett állandó helye,

sámlin lovagolva szembenéztünk vele. 

Édesapám hátul, előtte ültem én,    

Ittuk minden szavát,- új volt e szerzemény. 


Hosszú éveken át számunkra családtag,

lelkesen hallgattuk hétköznap, vasárnap.

Megannyi műsora elszórakoztatott,

Nyitott a világra számtalan ablakot.    

                                      

Mikor csak tehette, az igazat mondta,     

De a gaz hatalom markában tartotta.  

Mondandóját folyvást hajtogatta nekünk,

Szavak közt az igazt mindig megkerestük.                                    


Történelmi vihar amikor lecsapott, 

Előtte töltöttük majd az egész napot.

Mi történt, pontosan tudósított róla,

Jelentette a hírt, - a Szabad Európa.


Titokban, és halkra tekerve a gombot,

Fülünket hegyeztük, arra amit mondott.

Sok magyar emberben tartotta a lelket,

Azzal, hogy kimondta, amit ő csak sejtett. 


Jó ebédhez szólt a híres magyar nóta,

Hegedű, s cimbalom örök rangadója.

Ízesebbnek tűnt a vasárnapi ebéd,

Hangja elnyomta a kanálcsörgés neszét.

 

Délután "Szív küldi", a szívnek szívesen,

Meghatott dalával menekült szíveket, 

Kapocsként érezte rokon és jóbarát,

Lelkéből könnyezett ha e dal rátalált,


s üzente, hogy: "Oly távol messze van hazám", 

"Túl az Óperencián", látom-e még? Talány.

Az "Akácos út"-ra tévedt majd a nóta,

Örökzöld dallamát a fülembe rótta.


"Valaki vár, ha hazamész", - igen Apa.  

Most már értem, miért ez volt kedvenc dala.

Végigdrukkoltunk sok közvetített meccset,

Akkortájt a futball még élményt jelentett.


Érdekes műsorok, hírek és a zene,

Népszerűségének méltán az érdeme.

Sorolhatnám hosszan, még miért szeretem,

Gyermekéveimtől, még most is, deresen.


  


 

nefelejcs•  2015. január 27. 10:53

Végállomás

Égen éji a palást,

telihold arcán a ránc

egyre mélyül, búskomor,

fátyolfelhőt elsodor.

 

Disszonáns a szél dala,

vésztjóslón szól dallama.

Ág és bokor hajladoz',

lámpa fénye árnyat hoz. 

 

Távolról vasparipa

füttye foszlányaiba

éket ver a síri csend,

mozdul a föld, szinte reng.


Sok lóerő tombolva,

nyomulva azt gondolja, 

állomást ha eléri,

nem lesz több menettérti.

 

"Sínen sikló kerekek

repítenek sebesen,

meg nem állíthat senki!"

Nagyot téved,- nem sejti.

 

"Nyílt pályámon szabadon

loholok e szakaszon.

Füttyöm mindig elárul,

hozzám szegődött társul.

 

Rendre megelőz engem,

utam bárhol vezessen.

Teljes gőzzel utána!"

S a sötétben nem látja,

 

vár rá egy ifjú leány

az éjszaka derekán.

Dermedt lelke elkékült, 

átszállásra felkészült.

 

Sikonganak a sínek,

szikrát szórva intenek,

mit tervezel, jaj ne tedd!

s fékeznék a kereket.

 

Bénult a perc... Lét nem fáj.

Csillagösvény pora száll,

és az égi paripán, 

tova száguld a leány.

 

2015. jan. 6.



nefelejcs•  2014. augusztus 4. 16:18

Segítsetek, Jó Emberek!


Egy gazdátlan, bizonytalan sorsú kutyus

        KÖNYÖRGÉSE



Sok-sok társam nevében

szólok most Hozzátok,

segítsetek mirajtunk

kiutat nem látok!

 

Szűk ketrec lett otthonunk,

gazdánk "jóvoltából",

már nem kellünk, mert megunt,

a biztos lét távol.

 

Több társunk is megkínzott,

sebes füle, teste,

az utakon kóborolt,

jobb létet keresve.

 

Szemeinkben rettegés,

ugye jól látjátok,

bizonytalan életünk,

jönnek altatások.

 

Félelemtől reszketünk

- mi is egyszer élünk -,

értsétek meg, Ti vagytok

egyetlen reményünk!

 

Szánjatok meg bennünket,

könyörögve kérlek,

nem igénylünk egyebet,

szeretetet, s ételt.

 

Oly hálás, kit kivisznek,

hidd el, és meglátod,

lesz a sírig hűséges,

igaz, jó barátod.

 

Hálás köszönet azoknak az EMBEREKNEK, akik

a megunt, kidobott, vagy más okból elárvult

kutyákért dolgoznak, róluk önzetlenül, felelősséggel gondoskodnak.