nefelejcs blogja

Más a tett és más a szó,

még csak nem is hasonló.

A hazugság, mint a tenger,

hulláma elnyeli egyszer.

Névnapi köszöntő

Ma, mikor a nap följön,

S szerteragyog a földön,

Mézes csuprát megtöltöm,

Dömötört így köszöntöm:

Kedves, Öreg Dömötör!

Kívánok sok örömöt,

Legyél velünk örökkön,

A sok élményt köszönöm!

Te mit gyűjtesz?

Képeslapot,

szép tájakról, 

amit kapok.

Te mit gyűjtesz?

Én szalvétát.

Megcsodálom 

a sok témát.

Te mit gyűjtesz?

Én bélyeget.

Van ennél szebb, 

azt kérdezem?

Te mit gyűjtesz?

Én kavicsot,

mit a folyó

ellapított.

Te mit gyűjtesz?

Én lepkéket,

amit lelek

mezőn, réten.

Te mit gyűjtesz?

Én virágot.

Megszépíti

a világot.

Ki ezt, ki azt,

mi az álma,

szívének a

boldogsága.

Hosszúra nyúlt éjszakámon

messze szökött tőlem álmom.

Míg a jöttét visszavárom,      

szárnyal gondolatvilágom.

Hozzád vezet ó, jó Uram,

elpanaszolom a búmat,

meghallgatod, s ez a tudat

lecsillapít és megnyugtat.

Hálát adok minden jóért,

ha lelkemhez kedves szó ért,

imát mondok a megholtért,

meg a hozzám tartozókért.

Végül kérlek, hogy megmutasd,

- ha homályos még a tudat - 

számomra a helyes utat,

ami célom felé juttat.

Eközben a szökött álom

megtelepszik szempillámon,

tollam pihen kispárnámon,

mint gyöngyharmat zöld fűszálon.

Kóstold és kortyold,

tüzes a csókja,

ízlelőbimbód   

tündöklő rózsa.

Csábítja torkod,

simítja lágyan,

s amint lecsusszan,

kész a varázslat.

Véreddé olvad, 

mámoros kedved,

dalolni serkent,

lelked felenged.

Jobb mint a gyógyszer,

szívedet óvja,

koccintsunk vele,

s zengjen a nóta!